Dokumentumfilm

Lépések a vonalon

Első kézből: Hope Solo kontra a labdarúgó-szövetség

  • - turcsányi -
  • 2024. szeptember 11.

Kritika

A labdarúgásban, segítse immár a legkorszerűbb űrtechnika, ritkák az egyértelmű dolgok, kivált abban a tekintetben, hogy ki a jobb.

Azt, hogy kik a jobbak, valamennyire híven tükrözik az eredmények és évkönyvek, de hogy egyénileg mi a helyzet, azt nem bízta soha senki a videóbíróra, az mindenkor a szubjektív megítélés bizománya. Pelé a legnagyobb vagy Maradona? Beckenbauer vagy Cruyff? Messi vagy C. Ronaldo? Wambach vagy Rapinoe? Marta vagy Birgit Prinz? De egyvalamiben nincs vita: a női labdarúgás történetének legjobb kapusa Hope Solo. Még az ellenségei sem vitatják, pedig van számos. Meglehet, több is, mint barátból – erről szól a film.

Ritkán kezdődik így életrajzi dokumentumfilm: azok felsorolásával, akik nem voltak hajlandók szerepelni, bármi közösséget vállalni ezzel a filmmel. S nyilvánvaló, ezzel a személlyel. Köztük van Abby Wambach és Megan Rapinoe is, akiknél jobb futballistát korukban lámpással sem lehetett találni, akiknél többet a női labdarúgás elismertetéséért, népszerűsítéséért, szerethetőségéért valószínűleg senki sem tett sehol a világon – talán csak Hope Solo. Nem szólaltak meg az amerikai női labdarúgó-szövetség képviselői sem, bár a cím annyiban megtévesztő, hogy ez a film távolról sem csak a hőse és a szövetség közötti összefeszülés(ek)ről szól, hanem a maga tökéletesen hendikepes voltában tör komplexitásra, teljes életrajzot, hiánytalan portrét akar alkotni.

Az adott körülmények között a lehetetlenre vállalkozik, még akkor is, ha főhősének pályája éppen egybeesett a mozgóképhasználat végső demokratizálódásával. Van kép mindenről, ami Hope Solóval valaha is történt, sőt mozgókép, a mosolyalbumból kivett babapopsis fotótól az intézkedést foganatosító rendőr testkamerájának felvételéig, de hiába, ha a többszörös világ- és olimpiai bajnok amerikai válogatottból csupán a Solo működési korszaka előtti időszakot reprezentáló Michelle Akers van jelen, aki kétségkívül remek futballista volt, s ugyancsak sokat tett a női labdarúgásért, de mégis, amikor a fénykorát élte, például a világbajnokság gólkirályaként 1991-ben, akkor Hope Solo még csak tízéves volt…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.