Dokumentumfilm

Lépések a vonalon

Első kézből: Hope Solo kontra a labdarúgó-szövetség

  • - turcsányi -
  • 2024. szeptember 11.

Kritika

A labdarúgásban, segítse immár a legkorszerűbb űrtechnika, ritkák az egyértelmű dolgok, kivált abban a tekintetben, hogy ki a jobb.

Azt, hogy kik a jobbak, valamennyire híven tükrözik az eredmények és évkönyvek, de hogy egyénileg mi a helyzet, azt nem bízta soha senki a videóbíróra, az mindenkor a szubjektív megítélés bizománya. Pelé a legnagyobb vagy Maradona? Beckenbauer vagy Cruyff? Messi vagy C. Ronaldo? Wambach vagy Rapinoe? Marta vagy Birgit Prinz? De egyvalamiben nincs vita: a női labdarúgás történetének legjobb kapusa Hope Solo. Még az ellenségei sem vitatják, pedig van számos. Meglehet, több is, mint barátból – erről szól a film.

Ritkán kezdődik így életrajzi dokumentumfilm: azok felsorolásával, akik nem voltak hajlandók szerepelni, bármi közösséget vállalni ezzel a filmmel. S nyilvánvaló, ezzel a személlyel. Köztük van Abby Wambach és Megan Rapinoe is, akiknél jobb futballistát korukban lámpással sem lehetett találni, akiknél többet a női labdarúgás elismertetéséért, népszerűsítéséért, szerethetőségéért valószínűleg senki sem tett sehol a világon – talán csak Hope Solo. Nem szólaltak meg az amerikai női labdarúgó-szövetség képviselői sem, bár a cím annyiban megtévesztő, hogy ez a film távolról sem csak a hőse és a szövetség közötti összefeszülés(ek)ről szól, hanem a maga tökéletesen hendikepes voltában tör komplexitásra, teljes életrajzot, hiánytalan portrét akar alkotni.

Az adott körülmények között a lehetetlenre vállalkozik, még akkor is, ha főhősének pályája éppen egybeesett a mozgóképhasználat végső demokratizálódásával. Van kép mindenről, ami Hope Solóval valaha is történt, sőt mozgókép, a mosolyalbumból kivett babapopsis fotótól az intézkedést foganatosító rendőr testkamerájának felvételéig, de hiába, ha a többszörös világ- és olimpiai bajnok amerikai válogatottból csupán a Solo működési korszaka előtti időszakot reprezentáló Michelle Akers van jelen, aki kétségkívül remek futballista volt, s ugyancsak sokat tett a női labdarúgásért, de mégis, amikor a fénykorát élte, például a világbajnokság gólkirályaként 1991-ben, akkor Hope Solo még csak tízéves volt…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.