Színház

A jelmez hatalma

Tartuffe

Kritika

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

A hiszékenység és álszentség drámája nagyon is időszerű választás manapság, kérdés azonban, hogy ebből a feldolgozásból mit visz magával a középiskolás és felnőtt közönség. Feltűnő volt, hogy akik már látták az előadást, kivétel nélkül a jelmezeket emlegették, azok jelentésé­ről, indokoltságáról (és áráról) beszéltek.

A díszletet és a jelmezeket egy­aránt jegyző Csík György színpadképét meglátva máris vizuális ingerözön éri a nézőt. A tér közepén egy, a felső régiókba vezető primadonnalépcső, két oldalán aranyoroszlánokkal, balra lila konyha, plexiétkező, jobbra cirádás, álbarokk ülőgarnitúra sok arannyal, a falon Andy Warhol híres Marilyn-képe – az Elmirát játszó színésznő arcvonásaival – és vadásztrófeák sora. Ez a stílusegyveleg sokat elárul az itt élő családról – többet, mint amit később megtudunk róluk. Maga az előadás ugyanis játékmódjában nem viszonyul ehhez a világhoz, játszható lenne egy sokkal semlegesebb, hagyományosabb díszletben is.

Ahogy sorra jönnek be a szereplők, minden jelenetükben más, meghökkentő vagy éppen szépséges jelmezeikben, az a különös helyzet áll elő, hogy a látvány átveszi a főszerepet, maga alá gyűrve az előadást. Mariane (Kováts Dóra) Frida Kahlo arcképével és motívumaival díszített, csodás ruhája, Elmira (Pap Lujza) Pikk dáma öltözete vagy hullámzó-aranyló köntöse, Damis (Kovács Martin) és Valér (Helvaci Ersan David) trendi pólói, edzőcipői külön látványossággá válnak, a mit mondanak helyett a hogy néznek ki kérdésével. Van, amikor igen szerencsésen találkozik a jelmez és a színészi alkat: Pernelle asszony öltözete például annyira illik Czegő Teréz elegáns, „nagyasszonyos” stílusához, hogy koherens részévé tud válni hatásos nyitómonológjának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.