Film

A nagy füst

Christopher Nolan: Oppenheimer

Kritika

Egy csapat férfi összeáll, hogy kialakítsák az új világrendet. Oh, nem, az a Barbie.

Mivel az év két legerősebben felvezetett filmje egyszerre igyekszik visszacsalogatni a moziba az elpártoltakat – bár nem is lehetnének különbözőbbek –, versenyhelyzetbe kerülnek egymással. A pomponlányok és a matek szakkörös fiúk klasszikus összecsapása ez, amelyet (mint általában) ezúttal is a lányok nyernek, főleg, mert a matekosokról kiderül, hogy valójában szemüvegbe és kockás ingbe bújtatott focisták.

Mit rendez egy (sokak szerint) zseniális, ám megalomániás művész, ha legutóbbi megosztó sci-fije után hatásvadászattal és légből kapott ötletek pufogtatásával vádolták? Nos, egy biopicet a világ egyik leghírhedtebb figurájáról. Nolan beszélt már álomról (Eredet), állandó ébrenlétről (Álmatlanság), térről (Csillagok között), időről (Tenet), illetve más soha kisebb témákról, ám ezúttal atomi szinten gondolkodott, ettől várva a legnagyobb durranást; ellopta a tüzet az istenektől, de csak a saját melegedésére használná.

Robert Oppenheimer sokunk számára pusztán az atombomba megalkotója. Amúgy persze lehet egy egyszerű ember, aki nem gyarlóbb, mint bármelyikünk. A tudósnak túl zsidó, amerikainak túl kommunista, sokat vitatott alakja megfeszítve áll kora ideológiái közt, ám mivel engedni egyiknek sem hajlandó, lecsapnak rá, épp onnan, ahonnan a legkevésbé várja.

A „Manhattan-terv” alakulásának, az atombomba feltalálásának, Los Alamos megépülésének és a legnagyobb világégés története ez, a film mégis sokkal többet mond arról, hogy mit is jelenthet embernek lenni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.