Film

A nagy füst

Christopher Nolan: Oppenheimer

Kritika

Egy csapat férfi összeáll, hogy kialakítsák az új világrendet. Oh, nem, az a Barbie.

Mivel az év két legerősebben felvezetett filmje egyszerre igyekszik visszacsalogatni a moziba az elpártoltakat – bár nem is lehetnének különbözőbbek –, versenyhelyzetbe kerülnek egymással. A pomponlányok és a matek szakkörös fiúk klasszikus összecsapása ez, amelyet (mint általában) ezúttal is a lányok nyernek, főleg, mert a matekosokról kiderül, hogy valójában szemüvegbe és kockás ingbe bújtatott focisták.

Mit rendez egy (sokak szerint) zseniális, ám megalomániás művész, ha legutóbbi megosztó sci-fije után hatásvadászattal és légből kapott ötletek pufogtatásával vádolták? Nos, egy biopicet a világ egyik leghírhedtebb figurájáról. Nolan beszélt már álomról (Eredet), állandó ébrenlétről (Álmatlanság), térről (Csillagok között), időről (Tenet), illetve más soha kisebb témákról, ám ezúttal atomi szinten gondolkodott, ettől várva a legnagyobb durranást; ellopta a tüzet az istenektől, de csak a saját melegedésére használná.

Robert Oppenheimer sokunk számára pusztán az atombomba megalkotója. Amúgy persze lehet egy egyszerű ember, aki nem gyarlóbb, mint bármelyikünk. A tudósnak túl zsidó, amerikainak túl kommunista, sokat vitatott alakja megfeszítve áll kora ideológiái közt, ám mivel engedni egyiknek sem hajlandó, lecsapnak rá, épp onnan, ahonnan a legkevésbé várja.

A „Manhattan-terv” alakulásának, az atombomba feltalálásának, Los Alamos megépülésének és a legnagyobb világégés története ez, a film mégis sokkal többet mond arról, hogy mit is jelenthet embernek lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.