A nagy szerep

Liliom

Elitista vagy jogos elvárás a nézőktől, hogy ismerjék egy-egy szerző népszerű drámáit?

A színház válasza sokáig az volt, hogy a nézőknek kutya kötelességük legalább annyira ismerni a klasszikusainkat, hogy regisztrálni tudják a főbb részletektől való elmozdulásokat egy-egy rendezésben. Napjainkban viszont újra fel kell vetni e kérdést, leginkább azért, mert megváltozott a felnövő generációk viszonya az olvasáshoz, művelődéshez. Akik jól ismerik Molnár Ferenc művét, azoknak izgalmas intellektuális kaland Kovalik Balázs Liliom-rendezése. De nehéz megmondani, hogy akik most találkoznak vele először, vajon mit is tudnak vele kezdeni. Sokaknak tehát esélyük sincs, hogy a lényeges dolgokat megértsék.

A dráma Kovalik Balázs rendező és Ari-Nagy Barbara dramaturg közös munkája nyomán fragmentáltan tárul elénk. A töredezett részletek nem „egy csirkefogó életét és halálát” beszélik el, ahogy a mű eredeti alcímében áll, hanem egy nagy művész éle­tét és halálát, itt és most. Nehezen is szólhatna másról, hiszen, ahogy ezt Kovalik Balázs is tudja, Alföldi Róbert annyira ismert művész (és közéleti szereplő), hogy sokat kell dolgoznia azért, hogy fellépése ne Alföldi Róbertet idézze a színpadon. A rendezés most szándékoltan azonosítja Liliomot az őt eljátszó színésszel.

Ez a történet nem a Városligetben kezdődik, hanem Liliom temetésén, mely jelenet nem szerepel Molnár Ferenc drámájában. És nemcsak itt kezdődik, hanem itt is folytatódik, mintha a mű egyes jelenetei visszaemlékezések lennének. Azt mutatják meg, mi vezetett odáig, hogy Alföldi-Liliom ilyen korán eltávozott az élők sorából. Bregyán Péter a ravatal mellett egy mikrofonnál áll, és búcsúztatja az elhunytat, hosszan sorolja, kik tekintik őt saját halottjuknak a Magyar Színházi Társaságtól a Magyar Teátrumi Társaságig, az RTL-től a Tv2-ig. Így már könnyű őt szeretni, holtan nem zavar sok vizet – üzeni némi cinizmussal az előadás –, de nézzük csak meg, hogy mi történt vele korábban.