Színház

A nagy szerep

Liliom

Kritika

Elitista vagy jogos elvárás a nézőktől, hogy ismerjék egy-egy szerző népszerű drámáit?

A színház válasza sokáig az volt, hogy a nézőknek kutya kötelességük legalább annyira ismerni a klasszikusainkat, hogy regisztrálni tudják a főbb részletektől való elmozdulásokat egy-egy rendezésben. Napjainkban viszont újra fel kell vetni e kérdést, leginkább azért, mert megváltozott a felnövő generációk viszonya az olvasáshoz, művelődéshez. Akik jól ismerik Molnár Ferenc művét, azoknak izgalmas intellektuális kaland Kovalik Balázs Liliom-rendezése. De nehéz megmondani, hogy akik most találkoznak vele először, vajon mit is tudnak vele kezdeni. Sokaknak tehát esélyük sincs, hogy a lényeges dolgokat megértsék.

A dráma Kovalik Balázs rendező és Ari-Nagy Barbara dramaturg közös munkája nyomán fragmentáltan tárul elénk. A töredezett részletek nem „egy csirkefogó életét és halálát” beszélik el, ahogy a mű eredeti alcímében áll, hanem egy nagy művész éle­tét és halálát, itt és most. Nehezen is szólhatna másról, hiszen, ahogy ezt Kovalik Balázs is tudja, Alföldi Róbert annyira ismert művész (és közéleti szereplő), hogy sokat kell dolgoznia azért, hogy fellépése ne Alföldi Róbertet idézze a színpadon. A rendezés most szándékoltan azonosítja Liliomot az őt eljátszó színésszel.

Ez a történet nem a Városligetben kezdődik, hanem Liliom temetésén, mely jelenet nem szerepel Molnár Ferenc drámájában. És nemcsak itt kezdődik, hanem itt is folytatódik, mintha a mű egyes jelenetei visszaemlékezések lennének. Azt mutatják meg, mi vezetett odáig, hogy Alföldi-Liliom ilyen korán eltávozott az élők sorából. Bregyán Péter a ravatal mellett egy mikrofonnál áll, és búcsúztatja az elhunytat, hosszan sorolja, kik tekintik őt saját halottjuknak a Magyar Színházi Társaságtól a Magyar Teátrumi Társaságig, az RTL-től a Tv2-ig. Így már könnyű őt szeretni, holtan nem zavar sok vizet – üzeni némi cinizmussal az előadás –, de nézzük csak meg, hogy mi történt vele korábban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.