Film

Hova az igazság?

Prikler Mátyás: Hatalom

Kritika

„A forgalmazók nevezik politikai thrillernek a filmünket. Javasoltam, hogy nevezzük tragikomédiának” – nyilatkozta filmjéről lapunknak a múlt héten Prikler Mátyás rendező, és igaza volt.

 

A Hatalom politikai thrillerként valóban nem értelmezhető, pedig a történet alapján okkal várhatnánk ezt.

A magyarlakta szlovák faluban, valami vadászaton lelőnek egy hajtót, és mivel a baleset okozója egy miniszter, a dolgot „odafent” igyekeznek elsikálni. A sztori Fábri Zoltán utolsó filmjét juttatja az eszükbe. De amíg a Karinthy Ferenc írásából készült Gyertek el a névnapomra (1983) című filmben elvtársi légkörben egy merényletet próbálnak véletlen balesetre mosni, a Hatalomban ebből már csak az elvtársi légkör marad; a titkos­szolgálat egyik talpasának kell elsimítania a dolgokat.

Nem kell tapasztalt mozinézőnek lenni ahhoz, hogy ebből az alaphelyzetből elképzeljünk különféle forgatókönyveket és hősöket az eldőlő dominókockától a meghasonlott titkosszolgán át a gáncs nélküli újságíróig. Azonban Prikler Mátyás egészen másfelé viszi a cselekményt, és az igazi harcot nem az igazság feltárása jelenti. A Hatalom attól különleges, hogy hagyományos felfogásban a jók a rosszak, a rosszak meg csak mellékszereplők. Ráadásul a feszültség sem abból fakad, hogy titkok tárulnak fel, épp ellenkezőleg: nincsenek titkok, pontosabban, nem olyan titkok vannak, amilyenekre a moziban számítani lehet. Leginkább attól zavarba ejtő a történet, hogy viszonylag hamar kiderül a vadászbaleset valódi oka, ha úgy tetszik, az „igazság”, de nyilvánvalóvá válnak a „felsőbb érdekek” is, amelyekkel – és ez benne a csavar – minden jóérzésű ember azonosulni tud.

Persze így, titkok híján, valamiféle tanmese is lehetne a Hatalom arról, hogy a politika minden körülmények között hazugságokra épül, ám a film feszültségekkel teli dramaturgiája és képei, az életszerű párbeszédek és szereplők láttán eszünkbe se jut e hatalmas közhely. Itt nincsenek üresjáratok és megúszások, feszes ritmusú, elgondolkodtató filmet láthatunk, amelyet a Hajdu Szabolcs és Tarr Béla filmjeiből ismert Kormos Mihály alakítása tesz különösen emlékezetessé.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.