Film

Hova az igazság?

Prikler Mátyás: Hatalom

Kritika

„A forgalmazók nevezik politikai thrillernek a filmünket. Javasoltam, hogy nevezzük tragikomédiának” – nyilatkozta filmjéről lapunknak a múlt héten Prikler Mátyás rendező, és igaza volt.

 

A Hatalom politikai thrillerként valóban nem értelmezhető, pedig a történet alapján okkal várhatnánk ezt.

A magyarlakta szlovák faluban, valami vadászaton lelőnek egy hajtót, és mivel a baleset okozója egy miniszter, a dolgot „odafent” igyekeznek elsikálni. A sztori Fábri Zoltán utolsó filmjét juttatja az eszükbe. De amíg a Karinthy Ferenc írásából készült Gyertek el a névnapomra (1983) című filmben elvtársi légkörben egy merényletet próbálnak véletlen balesetre mosni, a Hatalomban ebből már csak az elvtársi légkör marad; a titkos­szolgálat egyik talpasának kell elsimítania a dolgokat.

Nem kell tapasztalt mozinézőnek lenni ahhoz, hogy ebből az alaphelyzetből elképzeljünk különféle forgatókönyveket és hősöket az eldőlő dominókockától a meghasonlott titkosszolgán át a gáncs nélküli újságíróig. Azonban Prikler Mátyás egészen másfelé viszi a cselekményt, és az igazi harcot nem az igazság feltárása jelenti. A Hatalom attól különleges, hogy hagyományos felfogásban a jók a rosszak, a rosszak meg csak mellékszereplők. Ráadásul a feszültség sem abból fakad, hogy titkok tárulnak fel, épp ellenkezőleg: nincsenek titkok, pontosabban, nem olyan titkok vannak, amilyenekre a moziban számítani lehet. Leginkább attól zavarba ejtő a történet, hogy viszonylag hamar kiderül a vadászbaleset valódi oka, ha úgy tetszik, az „igazság”, de nyilvánvalóvá válnak a „felsőbb érdekek” is, amelyekkel – és ez benne a csavar – minden jóérzésű ember azonosulni tud.

Persze így, titkok híján, valamiféle tanmese is lehetne a Hatalom arról, hogy a politika minden körülmények között hazugságokra épül, ám a film feszültségekkel teli dramaturgiája és képei, az életszerű párbeszédek és szereplők láttán eszünkbe se jut e hatalmas közhely. Itt nincsenek üresjáratok és megúszások, feszes ritmusú, elgondolkodtató filmet láthatunk, amelyet a Hajdu Szabolcs és Tarr Béla filmjeiből ismert Kormos Mihály alakítása tesz különösen emlékezetessé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.