Film

Hova az igazság?

Prikler Mátyás: Hatalom

Kritika

„A forgalmazók nevezik politikai thrillernek a filmünket. Javasoltam, hogy nevezzük tragikomédiának” – nyilatkozta filmjéről lapunknak a múlt héten Prikler Mátyás rendező, és igaza volt.

 

A Hatalom politikai thrillerként valóban nem értelmezhető, pedig a történet alapján okkal várhatnánk ezt.

A magyarlakta szlovák faluban, valami vadászaton lelőnek egy hajtót, és mivel a baleset okozója egy miniszter, a dolgot „odafent” igyekeznek elsikálni. A sztori Fábri Zoltán utolsó filmjét juttatja az eszükbe. De amíg a Karinthy Ferenc írásából készült Gyertek el a névnapomra (1983) című filmben elvtársi légkörben egy merényletet próbálnak véletlen balesetre mosni, a Hatalomban ebből már csak az elvtársi légkör marad; a titkos­szolgálat egyik talpasának kell elsimítania a dolgokat.

Nem kell tapasztalt mozinézőnek lenni ahhoz, hogy ebből az alaphelyzetből elképzeljünk különféle forgatókönyveket és hősöket az eldőlő dominókockától a meghasonlott titkosszolgán át a gáncs nélküli újságíróig. Azonban Prikler Mátyás egészen másfelé viszi a cselekményt, és az igazi harcot nem az igazság feltárása jelenti. A Hatalom attól különleges, hogy hagyományos felfogásban a jók a rosszak, a rosszak meg csak mellékszereplők. Ráadásul a feszültség sem abból fakad, hogy titkok tárulnak fel, épp ellenkezőleg: nincsenek titkok, pontosabban, nem olyan titkok vannak, amilyenekre a moziban számítani lehet. Leginkább attól zavarba ejtő a történet, hogy viszonylag hamar kiderül a vadászbaleset valódi oka, ha úgy tetszik, az „igazság”, de nyilvánvalóvá válnak a „felsőbb érdekek” is, amelyekkel – és ez benne a csavar – minden jóérzésű ember azonosulni tud.

Persze így, titkok híján, valamiféle tanmese is lehetne a Hatalom arról, hogy a politika minden körülmények között hazugságokra épül, ám a film feszültségekkel teli dramaturgiája és képei, az életszerű párbeszédek és szereplők láttán eszünkbe se jut e hatalmas közhely. Itt nincsenek üresjáratok és megúszások, feszes ritmusú, elgondolkodtató filmet láthatunk, amelyet a Hajdu Szabolcs és Tarr Béla filmjeiből ismert Kormos Mihály alakítása tesz különösen emlékezetessé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.