Könyv

Leukémia kisasszony

Eörsi István: Végjáték // Kőrössi P. József: Naplóromok

Kritika

„Most már legalább tudom, miben fogok meghalni” – idézi fel utolsó könyve elején Eörsi István a második gondolatát, miután megtudta, hogy gyógyíthatatlan leukémiája van. Első gondolata egy karcsú görög asszony volt, akinek fekete haja eltakarja meztelen hátát.

„Leukémia kisasszony” – szólítja meg betegségét a szerző, nem függetlenül talán (bár erre nem tér ki külön) Hajnóczy híres Embólia kisasszonyától. Irodalom, élet és halál szétszálazhatatlan szövetté áll össze Eörsi Végjátékában, s talán ettől válik annyira megdöbbentővé, magával ragadóvá és nyugtalanítóvá ez a rövid írás.

Mihancsik Zsófia, a szöveg gondozója előszavában jelzi, hogy ennek a Végjátéknak nem így és nem most kellett volna megjelennie, legalábbis az író nem ebben reménykedett. Eörsi arra gondolt, hogy saját haláltörténetét az 1998-ban megjelent Utasok a senkiföldjén – Jóbok könyve című műve új kiadásakor, annak utolsó fejezeteként jelenteti meg, személyes lezárásként. Csakhogy ez az új kiadás sem a szerző halála után, sem az azóta eltelt majd’ húsz évben nem jelent meg.

A Végjáték kéziratát – ezt már a kötet második felében olvasható Naplóromokból tudjuk – Eörsi a halálos ágyán nyújtotta át barátjának és szerkesztőjének, Kőrössi P. Józsefnek. Az ő gyásznaplója zárja le a mostani kiadást. Egy korábbi szövegváltozat még Eörsi életében megjelent Betegségemről címmel az Élet és Irodalomban, ám a kéziraton a szerző élete utolsó heteiben is dolgozott. Kőrössi leírja, hogy meg is feledkezett a szövegről a barátja halála utáni években, s csak nemrég, saját naplóinak és feljegyzéseinek rendezgetése közben került a kezébe, és akkor döntött úgy, hogy külön kötetben fogja kiadni.

Kőrössi jól döntött, még akkor is, ha a szerzői szándékkal szembement. Mert ebben a formában autonóm mű született. A mellé rendezett saját Naplóromok, illetve a két szöveg közötti térbe került beszélgetésrészletek pedig nem csorbítják, inkább kiemelik Eörsi Végjátékának eredetiségét. A Végjáték mint betegség- és halálnapló jól illeszkedik a magyar irodalom hasonló műveinek vonulatába. Talán már Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körülje is idetartozik, vagy épp ez indítja a sort a modern magyar irodalomban. Mindenképpen közel áll Eörsi művéhez Nádas Péter Saját halála, Esterházy Hasnyálmirigynaplója, vagy az utóbbi évekből Szilasi Lászlótól a Luther kutyái.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.