Leukémia kisasszony

Eörsi István: Végjáték // Kőrössi P. József: Naplóromok

„Most már legalább tudom, miben fogok meghalni” – idézi fel utolsó könyve elején Eörsi István a második gondolatát, miután megtudta, hogy gyógyíthatatlan leukémiája van. Első gondolata egy karcsú görög asszony volt, akinek fekete haja eltakarja meztelen hátát.

„Leukémia kisasszony” – szólítja meg betegségét a szerző, nem függetlenül talán (bár erre nem tér ki külön) Hajnóczy híres Embólia kisasszonyától. Irodalom, élet és halál szétszálazhatatlan szövetté áll össze Eörsi Végjátékában, s talán ettől válik annyira megdöbbentővé, magával ragadóvá és nyugtalanítóvá ez a rövid írás.

Mihancsik Zsófia, a szöveg gondozója előszavában jelzi, hogy ennek a Végjátéknak nem így és nem most kellett volna megjelennie, legalábbis az író nem ebben reménykedett. Eörsi arra gondolt, hogy saját haláltörténetét az 1998-ban megjelent Utasok a senkiföldjén – Jóbok könyve című műve új kiadásakor, annak utolsó fejezeteként jelenteti meg, személyes lezárásként. Csakhogy ez az új kiadás sem a szerző halála után, sem az azóta eltelt majd’ húsz évben nem jelent meg.

A Végjáték kéziratát – ezt már a kötet második felében olvasható Naplóromokból tudjuk – Eörsi a halálos ágyán nyújtotta át barátjának és szerkesztőjének, Kőrössi P. Józsefnek. Az ő gyásznaplója zárja le a mostani kiadást. Egy korábbi szövegváltozat még Eörsi életében megjelent Betegségemről címmel az Élet és Irodalomban, ám a kéziraton a szerző élete utolsó heteiben is dolgozott. Kőrössi leírja, hogy meg is feledkezett a szövegről a barátja halála utáni években, s csak nemrég, saját naplóinak és feljegyzéseinek rendezgetése közben került a kezébe, és akkor döntött úgy, hogy külön kötetben fogja kiadni.

Kőrössi jól döntött, még akkor is, ha a szerzői szándékkal szembement. Mert ebben a formában autonóm mű született. A mellé rendezett saját Naplóromok, illetve a két szöveg közötti térbe került beszélgetésrészletek pedig nem csorbítják, inkább kiemelik Eörsi Végjátékának eredetiségét. A Végjáték mint betegség- és halálnapló jól illeszkedik a magyar irodalom hasonló műveinek vonulatába. Talán már Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körülje is idetartozik, vagy épp ez indítja a sort a modern magyar irodalomban. Mindenképpen közel áll Eörsi művéhez Nádas Péter Saját halála, Esterházy Hasnyálmirigynaplója, vagy az utóbbi évekből Szilasi Lászlótól a Luther kutyái.