Rádió

A nem haszonelvű szeretet

Balog Zoltán imája a Kossuthon

Kritika

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

Nem mondjuk, hogy sajtótörténeti a pillanat, és még az épp hosszú agóniában leledző rádiózásnak sem feltétlenül mérföldkő-jelentőségű momentuma ez, mégis mindenestől feledhetetlen. Sokszor mondtuk, hogy ennél nem lehet lejjebb kerülni. Mindenesetre van egy ország, ahol ez így lemehetett simán, és ez az ország a hazánk. Ha majd egyszer az utódainknak el kell magyarázni, hogy 2024-ben milyen volt a közhangulat, a nemzet józan esze épp hol állt, mi volt a helyzet a társadalmi szolidaritással, az ízléssel és a lelkiismerettel, elég lesz ezt a reggeli imát felhozni, hogy minden világos legyen. Persze semmi sem lesz az, és nem is lesz kedvünk magyarázkodni. De most még értjük, hogy ez mekkora ordas nagy aljasság volt.

Amúgy az ima, már amennyire meg tudjuk ítélni, rendben volt. Nem hangzott el benne semmi olyan részlet, amely kivághatta volna a biztosítékot. Hogy hogyan kerülhetett adásba, többféle forgatókönyvet is el tudunk képzelni. Legreálisabb, hogy egy jó előre felvett anyag volt, és hát így alakult, épp aznapra volt betervezve a sugárzása, és vagy nem vette észre senki, hogy a reggeli imával van valami gubanc, vagy észrevették, de nem mertek belenyúlni az eredeti tervbe. Ha nem vették észre (amit mi el is hinnénk), az nagyon sokat elmond a rádió színvonaláról. Ha észrevették, de nem merték piszkálni, az még annál is többet. Felmerül persze egy másik opció is, tudniillik, hogy az előre felvett anyagot valaki nagyon is tudatosan erre a napra készítette be, amikor az ima – mije is? – társadalmi-politikai-morális kontextusa hirtelen felgyűrődött. Ott volt kéznél, és úgy tűnt, fasza ötlet bedobni az állóvíznek épp nem nagyon nevezhető folyadékba. Az volt? Vajon megdicsérték érte a szerkesztőt? Netán elmarasztalták, számon kérték, kirúgták, meghurcolták? Hamarosan kap egy tiszti keresztet?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.