Rádió

A nem haszonelvű szeretet

Balog Zoltán imája a Kossuthon

Kritika

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

Nem mondjuk, hogy sajtótörténeti a pillanat, és még az épp hosszú agóniában leledző rádiózásnak sem feltétlenül mérföldkő-jelentőségű momentuma ez, mégis mindenestől feledhetetlen. Sokszor mondtuk, hogy ennél nem lehet lejjebb kerülni. Mindenesetre van egy ország, ahol ez így lemehetett simán, és ez az ország a hazánk. Ha majd egyszer az utódainknak el kell magyarázni, hogy 2024-ben milyen volt a közhangulat, a nemzet józan esze épp hol állt, mi volt a helyzet a társadalmi szolidaritással, az ízléssel és a lelkiismerettel, elég lesz ezt a reggeli imát felhozni, hogy minden világos legyen. Persze semmi sem lesz az, és nem is lesz kedvünk magyarázkodni. De most még értjük, hogy ez mekkora ordas nagy aljasság volt.

Amúgy az ima, már amennyire meg tudjuk ítélni, rendben volt. Nem hangzott el benne semmi olyan részlet, amely kivághatta volna a biztosítékot. Hogy hogyan kerülhetett adásba, többféle forgatókönyvet is el tudunk képzelni. Legreálisabb, hogy egy jó előre felvett anyag volt, és hát így alakult, épp aznapra volt betervezve a sugárzása, és vagy nem vette észre senki, hogy a reggeli imával van valami gubanc, vagy észrevették, de nem mertek belenyúlni az eredeti tervbe. Ha nem vették észre (amit mi el is hinnénk), az nagyon sokat elmond a rádió színvonaláról. Ha észrevették, de nem merték piszkálni, az még annál is többet. Felmerül persze egy másik opció is, tudniillik, hogy az előre felvett anyagot valaki nagyon is tudatosan erre a napra készítette be, amikor az ima – mije is? – társadalmi-politikai-morális kontextusa hirtelen felgyűrődött. Ott volt kéznél, és úgy tűnt, fasza ötlet bedobni az állóvíznek épp nem nagyon nevezhető folyadékba. Az volt? Vajon megdicsérték érte a szerkesztőt? Netán elmarasztalták, számon kérték, kirúgták, meghurcolták? Hamarosan kap egy tiszti keresztet?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.