Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.
Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.
„Először is egy vallomást. Megvetem azokat, akik írásaik és beszédjeik tárgyául engem választanak. Hogy jót mondanak-e rólam, vagy rosszat, az mindegy. Mindenképpen megvetem őket.”
"Megpróbáltam magam szabaddá írni mindentől, ami megköt" - fogalmaz Karl Ove Knausgård: Harcom című regényfolyamának utolsó kötetében, a Harcokban.
„Angliában most egy David Essex nevű, jó megjelenésű énekesért rajonganak a tizenévesek. Előadásmódja élettel teli, stílusa könnyed. Természetesen még csak a lehetősége van meg annak, hogy igazi énekes legyen” – nyilatkozta 1973-ban Jimmy Miller a Magyar Ifjúságnak.
Ma már egyetlen valamirevaló nem angol nyelvű film sem kerülheti el a hollywoodi remake rémét.
Az átgondolatlan összevonások és a koronavírus-járvány után úgy tűnik, kezd talpra állni a debreceni MODEM is. Új kiállításukban benne van a komoly szintlépés lehetősége – kérdés, hogy ehhez közönséget is találnak-e majd.
Az azonos című, 2014-ben megjelent, jelentős szakmai és közönségsikert arató regényt Kovács Máté rendező Nyulassy Attila és Ugrai István segítségével monodráma formájában alkalmazta színpadra.
„Ha olyan volna a szeretet, mint az influenza”, kezdődik a kötet, ami egy világjárvány harmadik és negyedik hulláma között finoman szólva is elkapja a figyelmünket. A vers végül úgy zárul, hogy „Az influenza csak abban olyan, mint a szeretet, / hogy arra ragasztom, sajnos, akit szeretek.”
Nem is értem, hogy korábban miért nem gondoltam soha színházi térként a szabadulószobákra. Pedig a párhuzam könnyen adja magát: a résztvevők szerepet játszanak, a berendezett szoba díszletként, a tárgyak kellékként szolgálnak, önmagukon túlmutatva. (A műfaj egyébként előbb létezett a digitális világban, mint az analógban, aztán az interaktivitás, a személyes találkozások, a tapinthatóság igénye hívta életre a később rendkívül népszerűvé vált live szabadulószobákat.)
A kiállítótérbe lépve rögtön egy nagyobb kép hívja fel magára a figyelmet, amely mintha egy kék bolygót és a gyűrűjét ábrázolná. De ki hallott már olyan égitestről, amely a háttérbe tolja a gyűrűrendszerét?
A cseh gyerekek 60 százaléka internetezik szülői felügyelet nélkül. A gyerekek 41 százalékának küldtek már pornográf képeket. Minden második gyerek cseveg idegenekkel. 20 százalékuk egy találkozótól sem riadna vissza. Hogy mi a helyzet a magyar gyerekekkel?
