Film

A számla előtt

Craig Gillespie: Pénzeső

Kritika

A 2020-as évekről és világunk jelenlegi állapotáról kevés dolog árulkodik jobban, mint a GameStop short squeeze, mely jelenséget nevezhetnénk Reddit vs. Wall Street csatának, vagy egy, a magyar sajtóban megjelent cikk után Jackass-kapitalizmusnak is.

Egy régóta döglődő cég részvényárfolyama 2021 januárjában valósággal az egekbe szökött: a GameStop főleg plázákban és bevásárlóközpontokban található boltjai PC-játékokat és számítógépes eszközöket árulnak, csupa olyan holmit tehát, amelyeket ma már szinte mindenki online szerez be. A bolthálózat sokakban ébreszt nosztalgiát, hiszen az itt vásárolt játékokon nőttek fel. A magukat csak geekekként és kockákként definiálók a Reddit nevű internetes fórumon gyülekezve valóságos ellenállást szerveztek: elkezdték felvásárolni a GameStop részvényeit, ezzel felhajtva azok értékét. Mindez azonban nem pusztán egy hőn szeretett cég megmentéséről szólt: a vállalatot a Wall Street nagykutyái évek óta szorongatták a tőzsdepiacon, arra fogadva, hogy az árfolyama csak tovább fog esni – és így is lett. A milliárdok felett bábáskodó hedge fundok a Reddit fórumozói miatt pár nap alatt dollárszázmilliókat buktak, ami feje tetejére állította az egész részvénypiacot. A kisemberek főleg a Robin Hood nevű új platformon kereskedtek, ennek az a sajátossága, hogy bárki beszállhat a nagyok játékába. A reddites megmozdulást egy Roaring Kitty (más platformokon DeepFuckingValue) „művésznevű” figura vezette – a Pénzeső elsősorban rá koncentrál.

A valóban filmre kívánkozó történések és a get-rich-quick téma ellenére a filmben nincs a mellkasát ütemesen veregető tőzsdecápa, hiányoznak a villámsebességgel csúcsra jutó yuppie-k, és nem láthatunk lendületes vágásokkal ide-oda repkedő, hatalmas köteg bankókat sem. Mindez inkább csak mémek formájában jelenik meg, ahogy a pénz is csak virtuálisan növekszik hőseink bankszámláján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.