Lemez

A vége felé

Swans: The Beggar

Kritika

A kísérleti rock alapzenekara, az amerikai Swans november elején újra Budapesten koncertezik, és a frissen megjelent tizenhatodik nagylemezüket, a The Beggart fogják bemutatni.

Az együttes az előző évtized első felében viszonylag gyakran megfordult nálunk, 2016 óta viszont ez lesz az első magyarországi fellépésük.

A Swans története két nagy fejezetre oszlik: Michael Gira 1982-ben alapította zenekarát, ez az első inkarnáció 1997-ig húzta. 2010-ben a frontember váratlanul újjáalakította az együttest, amely azóta a régi időket idéző tempóban működik, még úgy is, hogy 2019-ben szinte az egész tagságot lecserélte a Leaving Meaning című lemez felvételei előtt.

Bár Gira az egyetlen, aki végig tagja volt a Swansnak, voltak olyan hosszú időn át kitartó társai, akik a frontember mellett meghatározták az együttes pályáját. Ilyen az első felállás mérvadó billentyűse, Jarboe; a zenekarban most is gitározó Kristof Hahn, és a szinte az összes kiadványon játszó Norman Westberg, aki csak nemrég távozott. De nem sodródott túlságosan messzire, ugyanis az őszi turnén szólóelőadóként ő fog nyitni egykori együttese előtt.

„Bármit csinálhatok, amihez éppen kedvem van” – így foglalta össze Michael Gira a Swansról alkotott filozófiáját pár évvel ezelőtt. Ez az ő esetében nem csak üres szólam: a zenekar kezdetben a New York-i no wave-mozgalom hagyományait ápolta brutálisan zajos, nyugtalan ütemekre építő, hosszúra nyújtott kompozíciókkal. Az 1987-es Children of God lemeztől kezdve azonban a Swans műfaji palettája elkezdett színesedni, innentől mindig rejtély volt, hogy a zenekar milyen irányba indul tovább. Az 1990-es években ezek a kísérletek hozták meg a Swans diszkográfiájának három legfontosabb mérföldkövét: az 1991-es White Light from the Mouth of Infinityt, az 1995-ös The Great Annihilatort és a következő évben megjelent, a post-rock hullámnak is megágyazó Sound­tracks for the Blind című albumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.