Lemez

Akiért a csőharang szól

Mike Oldfield: Tubular Bells

Kritika

Kettős jubileumot ünnepelhetett az elmúlt hetekben Mike Oldfield: egyrészt 70 éves lett, másrészt kereken öt évtizede jelent meg fő műve, a Tubular Bells. Mindez elegendő egy kis visszaemlékezésre: nem csak a legendás album keletkezésére, de a „nehéz esetnek” tekintett zenész teljes eddigi pályájára is.

Mike Oldfield 1953. május 15-én született az angliai Readingben. Édesapja háziorvos volt, és ír származású édesanyja is az egészségügyben dolgozott. Ahogy arra Mike később fényt derített, anyai ágon számos felmenője szenvedett mentális betegségekben. Ettől függetlenül egy pár évig idilli környezetben zajlott Mike gyerekkora, mígnem édesanyja egy Down-szindrómás kisfiúnak adott életet, aki csak pár héttel élte túl születését. Ezt követően az anya súlyos depresszióba süllyedt, furcsa rohamai lettek, sőt egy alkalommal még ördögűzést is végrehajtottak rajta.

Mike-ot a zene húzta ki a letar­giá­ból, és miután kapott egy elektromos gitárt, teljesen elmerült a zenélésben. Már 15 évesen aztán otthagyta az iskolát, és folkduót alapított nővérével, Sallyvel, Sally­angie néven. Készítettek egy lemezt, turnéztak is vele, de aztán elváltak zenei útjaik. De Mike a bátyjával, Terryvel is zenélt egy Barefoot nevű rockzenekarban, mielőtt felvételt nyert volna a Kevin Ayers The Whole World nevű zenekarába. Igaz, basszusgitárost kerestek, de Oldfield pillanatok alatt megtanult játszani a négyhúroson. Három lemezt rögzített Ayersékkel, s amikor az Abbey Roadon dolgoztak, mindig elsőként ért oda, mert annyira izgatta a stúdiózás világa. Ekkor jött rá, hogy szívesebben járná a saját útját, és hogy egy olyan zeneművet szeretne megkomponálni, amely a rock és a folk motívumait vegyíti a klasszikus zene szabályai szerint.

Közben Ayers zenekara feloszlott, ami nehéz időszakot hozott Oldfield életében. Sokszor ennivalóra sem volt pénze, előfordult, hogy kenyeret és krumplit lopott. Zenélt az ekkor még ismeretlen Alex Harvey-val, gitározott a Hair színpadi verziójában, majd a fordulópont akkor jött, amikor bekerült az Arthur Louis Bandbe. Velük eljutott egy vidéki kastélyban található stúdióba, amelyet úgy hívtak: The Manor. Az épület a feltörekvő üzletember, Richard Branson érdekeltségébe tartozott, aki megengedte Oldfieldnak, hogy ott dolgozhasson a saját zeneművén, és úgy döntött, hogy saját lemezcége fogja kiadni az albumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.