Lemez

Akiért a csőharang szól

Mike Oldfield: Tubular Bells

Kritika

Kettős jubileumot ünnepelhetett az elmúlt hetekben Mike Oldfield: egyrészt 70 éves lett, másrészt kereken öt évtizede jelent meg fő műve, a Tubular Bells. Mindez elegendő egy kis visszaemlékezésre: nem csak a legendás album keletkezésére, de a „nehéz esetnek” tekintett zenész teljes eddigi pályájára is.

Mike Oldfield 1953. május 15-én született az angliai Readingben. Édesapja háziorvos volt, és ír származású édesanyja is az egészségügyben dolgozott. Ahogy arra Mike később fényt derített, anyai ágon számos felmenője szenvedett mentális betegségekben. Ettől függetlenül egy pár évig idilli környezetben zajlott Mike gyerekkora, mígnem édesanyja egy Down-szindrómás kisfiúnak adott életet, aki csak pár héttel élte túl születését. Ezt követően az anya súlyos depresszióba süllyedt, furcsa rohamai lettek, sőt egy alkalommal még ördögűzést is végrehajtottak rajta.

Mike-ot a zene húzta ki a letar­giá­ból, és miután kapott egy elektromos gitárt, teljesen elmerült a zenélésben. Már 15 évesen aztán otthagyta az iskolát, és folkduót alapított nővérével, Sallyvel, Sally­angie néven. Készítettek egy lemezt, turnéztak is vele, de aztán elváltak zenei útjaik. De Mike a bátyjával, Terryvel is zenélt egy Barefoot nevű rockzenekarban, mielőtt felvételt nyert volna a Kevin Ayers The Whole World nevű zenekarába. Igaz, basszusgitárost kerestek, de Oldfield pillanatok alatt megtanult játszani a négyhúroson. Három lemezt rögzített Ayersékkel, s amikor az Abbey Roadon dolgoztak, mindig elsőként ért oda, mert annyira izgatta a stúdiózás világa. Ekkor jött rá, hogy szívesebben járná a saját útját, és hogy egy olyan zeneművet szeretne megkomponálni, amely a rock és a folk motívumait vegyíti a klasszikus zene szabályai szerint.

Közben Ayers zenekara feloszlott, ami nehéz időszakot hozott Oldfield életében. Sokszor ennivalóra sem volt pénze, előfordult, hogy kenyeret és krumplit lopott. Zenélt az ekkor még ismeretlen Alex Harvey-val, gitározott a Hair színpadi verziójában, majd a fordulópont akkor jött, amikor bekerült az Arthur Louis Bandbe. Velük eljutott egy vidéki kastélyban található stúdióba, amelyet úgy hívtak: The Manor. Az épület a feltörekvő üzletember, Richard Branson érdekeltségébe tartozott, aki megengedte Oldfieldnak, hogy ott dolgozhasson a saját zeneművén, és úgy döntött, hogy saját lemezcége fogja kiadni az albumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.