Színház

Amíg léteznek

Stereo Akt: Remény Panzió

Kritika

Társadalmi vállalás, közösségi alkotás, nagyszerű színészek, elhivatott civilek, profi stáb – minden adott volt egy remek előadáshoz.

Ám a Remény Panzió mégis alulmúlta a várakozásokat. Pedig milyen jól indul: Göndör László sajtótájékoztatót tart arról, hogy felhagy a színházcsinálással. Pénztelenségről, egy szűk csoport szellemi maszturbációjáról beszél. Groteszk humorba fordulnak az agyonhallgatott közhelyek, amelyek sok szempontból húsba vágóan igazak. Jogosan merülnek fel persze az olyan a kérdések, hogy az egyre szűkülő lehetőségek és a méltatlan körülmények között egyáltalán miért akar még bárki színházat csinálni. Vicces pedig attól lesz, hogy mindez egy színész szájából hangzik el egy előadás közben.

Hol is van mindebből a kiút? Boross Martin rendező, ha nem is kiszabadul, de időnként kicsit kimozdul ebből a szűkös keretrendszerből. Na nem úgy, hogy valami varázslat segítségével anyagi biztonságot teremt az alkotáshoz, és az sem célja, hogy népszínházat csináljon, inkább a formáról az ügy felé irányítja a figyelmet. Láttunk már olyan előadást tőle, amikor ez az alkotói attitűd csodás végeredménnyel zárult, ilyen volt a nagyszerű Kolónia, ahol a magyar Willkommenskulturt vizsgálta két, a rendszerváltás előtt ideérkezett görög menekült és két, a kétezertízes években érkezett szíriai menekült történetének egymásra játszásával.

A Remény Panzió kiindulási pontja is különleges: amennyiben a művészet már nem tud erős hatást gyakorolni a társadalomra, akkor nézzük meg, hogy mi történik akkor, ha olyan emberek szolgálatába állítjuk, akik valamennyire hatást tudnak gyakorolni rá – legyen a kultúra a civil társadalom szolgálója! Így jön létre a Remény Panzió intézménye, amelyet a független szféra kiégett színészei, Göndör László mellett Martinkovics Máté, Messaoudi Emina és Szabó Vera alapítanak és működtetnek, és ahol ugyancsak a kiégés határán álló civilek pihenhetik ki életük megpróbáltatásait. Így kerül az előadásba Bari Jutka esélyegyenlőségi aktivista, Kajos Rebeka feminista aktivista, Kovács Veronika, az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik alapító tagja, Lóczi Csenge fenntarthatósági és gyermekvédelmi aktivista, Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom vezetője és Márton Gábor Csaba, aki az előadásban az LMBTQ-emberek és a társadalmi inklúzió ügyét is képviseli, és akit a színházba járó közönség a MáSzínházból is ismerhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.