Az ő szemén keresztül látjuk az Etgar Keret meséjéből a nemrégiben bábrendezőként végzett Cseri Hanna által adaptált történetet. Cseri korábban már a Budapest Bábszínházban bemutatott Az utolsó báránnyal is bizonyította, hogy az igazi családi színház az eszménye. A Gólem Színház előadása is egyaránt szórakoztató gyerek és szülő számára, minden korosztály vastagon érintett a darab jelezte problémákban. Az egészséges work-life balance-t nehezen találó generációnk tipikus helyzete: az apa megígéri a gyerekének, hogy elviszi az állatkertbe, s mire eljön az áhított program ideje, naná, hogy kimegy a fejéből, és épp halaszthatatlan meetingjei és telefonálni valói vannak. Ezért kénytelen, gyermekvédelmi kérdéseket is felvetve, otthagyni, majd ottfelejteni kislányát az állatkertben.
A mese és az előadás persze elbírja, s rengeteg humorral könnyíti ezt a szélsőséges helyzetet. Végig nyitva hagyja a kérdést, hogy hol van a határ az álom és a valóság között, illetve az apa vagy legalábbis egy apafigura végig jelen van, csak éppen a kislányát szintén cserben hagyó, lelkifurdalással gyötrődő, s ezért másokon akár erőszakkal is segítő Habakuk kapitány alakváltozatában. Őt persze báb testesíti meg, egy zseniálisan pohos gorillatestű, háromszögletű kalapot viselő, vörös szemöldökű férfi bábja (látvány: Virág Vivien). Az előadás egyébként azt a már-már klasszikus megoldást alkalmazza következetesen, mely a gyerek- és felnőttszerepeket, a mesét/álmot és a(z ehhez képest) valóságot nagyjából a báb–élő színész tengelyen osztja fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
