Színház

Az elmélettől a klímaszorongásig

Jérôme Bel

Kritika

Nem először „jár” nálunk Jérôme Bel, 2013-ban szintén a Trafóban láthattuk Disabled Theater című munkáját, amelyet a svájci Theater Hora értelmileg sérült tagjaival készített, illetve 2017-ben a Gala című előadását, amelyben magyar táncosok és civilek szerepeltek. Ez utóbbi célja az volt, hogy létrejöjjön egy inkluzív táncelőadás, amelyben bárki szerepelhet (ez később még fontos lesz).

A koreográfus most önmagáról készített ökológiailag tudatos nemzetközi előadást, amelynek licencét eladta a többi közt a Trafónak is, és az üzenete szerint kimondottan az őt alakító Udvaros Dorottyán keresztül akart beszélni, lelkiismereti okokból.

A Jérôme Bel című előadás az autobiografikus művek valamiféle paródiájaként is értelmezhető. Az az iránti vágy, hogy mindenki a saját történetét mesélje el a színpadon (és egyéb műalkotásokban), összefüggésben állhat a Bel által mélyen megvetett fogyasztói társadalommal, illetve a belőle kialakult individuális világszemlélettel. Azt hiszem, már nem kell sokat várni arra, hogy az alkotásnak ez a módszere végképp kiüresedjen. De addig még van egy kis idő, így szívesen elnézegetjük a színpadon Jérôme Belt is, ahogy félig-meddig viccet csinál mindebből.

Egy ismeretterjesztő előadást (lecture performance) látunk, amelynek keretében a Jérôme Belt megszólaltató Udvaros Dorottya egyes szám első személyben elmeséli a koreográfus pályájának fontosabb állomásait, nagy megfejtéseit, és levonja a megfelelő következtetéseket. Teszi ezt rengeteg iróniával, ami igazán jól áll ennek az eleve (ön)ironikus szövegnek, amely Ördög Tamás személyében megtalálta a tökéletes rendezőjét is.

Az első jelenetben Udvaros (Jérôme Belként) leszögezi, hogy az előadás az lesz, ami, váratlan fordulatra nem érdemes számítani. Persze nem kell mindig hinni a művésznek, az előadásnak szerencsére nagyobb a tétje. Bel eddigi pályájának történetén keresztül ugyanis feltűnik előttünk az önjelölt világjobbító művész elitista képe, aki rengeteg tudással felvértezve indul neki alkotói pályájának. Innen jutunk el előbb az emberi történetekig, aztán magáig az emberig, hogy végül feltegyük a kérdést: szükség van-e egyáltalán a művészre ahhoz, hogy műalkotás jöjjön létre.

Bel fáradhatatlanul elemzi saját munkáit. A korai alkotásai mögött húzódó elméleti hátteret, s a nézői értetlenséget is. Élcelődik akkori önmagán, de közben megértéssel is fordul saját víziói felé, ami kiegyensúlyozottá teszi az elbeszélést. A szóba kerülő előadásokból egy hatalmas kivetítőn részleteket láthatunk, amelyek alátámasztják Jérôme Bel önmagáról kialakított képét, miközben keretek közé is szorítják az értelmezést; kicsit zavarba is jövünk, mert szokatlanul kevés lehetőségünk nyílik arra, hogy elgondolkodjunk a látottakról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.