Kiállítás

Világsztár Kispestről

Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. – Alapítás és a korai évek; Stricker-Polányi (Zeisel) Éva munkái a Gránitban

Kritika

Eva Zeisel hosszú, sikerekkel és kalandokkal teli tervezői életútja nem Magyarországon csúcsosodott ki, ám vannak olyan állomásai, amelyek a hazai kerámiakultúra központjaihoz kötődnek. A magyar közönség – sajnálatos módon – csupán akkor ismerte meg Eva Zeisel nevét, amikor a művész 105 évesen elhunyt New Yorkban, holott 1987-ben és 2004-ben is önálló kiállítással szerepelt fővárosunkban.

Eva Zeisel Budapesten született 1906-ban Striker [nem Stricker!] Éva Amália néven, egy kereskedőkből és értelmiségiekből álló, tehetős családban. A Bécsben, majd Budapesten nevelkedő Éva festőnek készült, ám kitanulta a fazekasságot/keramikusságot is. Családja Istenhegyi úti házának télikertjében alakította ki műhelyét, ahol a két világháború közötti művészet sokszínű stílusáramlatainak jegyé­ben formálta dísz- és használati tárgyait. 1926 áprilisában kiállított a XX. Budapesti Árumintavásáron (Budapesti Nemzetközi Vásáron), s az Esti Kurir című lap elismerően méltatta munkáinak friss eredetiségét, kiemelve, hogy a dekor mellett a formákat is az ifjú alkotó készítette.

Kerámiái ezután Philadelphiában is nagy sikerrel szerepeltek. Még ugyanabban az évben kezdett el dolgozni a kispesti Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. tervezőjeként.

A köznyelvben csak Gránit néven ismert gyárat 1922-ben alapították a Szentlőrinci Téglagyártól vásárolt telken. Az építkezések után 1924-ben indult meg a termelés, a háztartási, egészségügyi és szaniteráru mellett díszmű­áruk készítésével. A gyár formakönyveinek tanúsága szerint a díszkerámiák tervezésébe kapcsolódott be Striker Éva. A mostani kamaratárlaton számos olyan, 1926 körül készült tárgyat és prototípust láthatunk, amelyeket a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatói azonosítottak, és amelyek korábban nem szerepeltek sem kiállításokon, sem publikációkban. A játékos állatfigurák, a harsogó mázakkal borított orrszarvút és vízilovat formázó hamutálak, absztrakt reliefekkel díszített, organikus formavilágú vázák és díszedények, egy aprólékos festésű talpas tál és kaspó – e korai és mind ez idáig ismeretlen Striker-művek töltik meg a kiállítás középső tárlóját. Ettől balra az előzmények, a gyár 1924–1925-ben készített dísz- és használati kerámiái, jobbra pedig az 1927 és 1932 közé datált termékek láthatók. A sokféle inspirációból, változatos előképekből merítő stíluspluralizmus a Gránit egész történetére jellemző, ezt tanúsítja a másik teremben, a tanulmányi raktárban az üzem legjellemzőbb, legismertebb termékeiből összeállított válogatás. Ez a gazdag termékkínálat és az üzem kiváló felszereltsége emelte a Gránitot a két világháború között a kontinens legnagyobb kapacitású és termelékenységű gyárává.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.