Kiállítás

Világsztár Kispestről

Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. – Alapítás és a korai évek; Stricker-Polányi (Zeisel) Éva munkái a Gránitban

Kritika

Eva Zeisel hosszú, sikerekkel és kalandokkal teli tervezői életútja nem Magyarországon csúcsosodott ki, ám vannak olyan állomásai, amelyek a hazai kerámiakultúra központjaihoz kötődnek. A magyar közönség – sajnálatos módon – csupán akkor ismerte meg Eva Zeisel nevét, amikor a művész 105 évesen elhunyt New Yorkban, holott 1987-ben és 2004-ben is önálló kiállítással szerepelt fővárosunkban.

Eva Zeisel Budapesten született 1906-ban Striker [nem Stricker!] Éva Amália néven, egy kereskedőkből és értelmiségiekből álló, tehetős családban. A Bécsben, majd Budapesten nevelkedő Éva festőnek készült, ám kitanulta a fazekasságot/keramikusságot is. Családja Istenhegyi úti házának télikertjében alakította ki műhelyét, ahol a két világháború közötti művészet sokszínű stílusáramlatainak jegyé­ben formálta dísz- és használati tárgyait. 1926 áprilisában kiállított a XX. Budapesti Árumintavásáron (Budapesti Nemzetközi Vásáron), s az Esti Kurir című lap elismerően méltatta munkáinak friss eredetiségét, kiemelve, hogy a dekor mellett a formákat is az ifjú alkotó készítette.

Kerámiái ezután Philadelphiában is nagy sikerrel szerepeltek. Még ugyanabban az évben kezdett el dolgozni a kispesti Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. tervezőjeként.

A köznyelvben csak Gránit néven ismert gyárat 1922-ben alapították a Szentlőrinci Téglagyártól vásárolt telken. Az építkezések után 1924-ben indult meg a termelés, a háztartási, egészségügyi és szaniteráru mellett díszmű­áruk készítésével. A gyár formakönyveinek tanúsága szerint a díszkerámiák tervezésébe kapcsolódott be Striker Éva. A mostani kamaratárlaton számos olyan, 1926 körül készült tárgyat és prototípust láthatunk, amelyeket a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatói azonosítottak, és amelyek korábban nem szerepeltek sem kiállításokon, sem publikációkban. A játékos állatfigurák, a harsogó mázakkal borított orrszarvút és vízilovat formázó hamutálak, absztrakt reliefekkel díszített, organikus formavilágú vázák és díszedények, egy aprólékos festésű talpas tál és kaspó – e korai és mind ez idáig ismeretlen Striker-művek töltik meg a kiállítás középső tárlóját. Ettől balra az előzmények, a gyár 1924–1925-ben készített dísz- és használati kerámiái, jobbra pedig az 1927 és 1932 közé datált termékek láthatók. A sokféle inspirációból, változatos előképekből merítő stíluspluralizmus a Gránit egész történetére jellemző, ezt tanúsítja a másik teremben, a tanulmányi raktárban az üzem legjellemzőbb, legismertebb termékeiből összeállított válogatás. Ez a gazdag termékkínálat és az üzem kiváló felszereltsége emelte a Gránitot a két világháború között a kontinens legnagyobb kapacitású és termelékenységű gyárává.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.