Kiállítás

Világsztár Kispestről

Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. – Alapítás és a korai évek; Stricker-Polányi (Zeisel) Éva munkái a Gránitban

Kritika

Eva Zeisel hosszú, sikerekkel és kalandokkal teli tervezői életútja nem Magyarországon csúcsosodott ki, ám vannak olyan állomásai, amelyek a hazai kerámiakultúra központjaihoz kötődnek. A magyar közönség – sajnálatos módon – csupán akkor ismerte meg Eva Zeisel nevét, amikor a művész 105 évesen elhunyt New Yorkban, holott 1987-ben és 2004-ben is önálló kiállítással szerepelt fővárosunkban.

Eva Zeisel Budapesten született 1906-ban Striker [nem Stricker!] Éva Amália néven, egy kereskedőkből és értelmiségiekből álló, tehetős családban. A Bécsben, majd Budapesten nevelkedő Éva festőnek készült, ám kitanulta a fazekasságot/keramikusságot is. Családja Istenhegyi úti házának télikertjében alakította ki műhelyét, ahol a két világháború közötti művészet sokszínű stílusáramlatainak jegyé­ben formálta dísz- és használati tárgyait. 1926 áprilisában kiállított a XX. Budapesti Árumintavásáron (Budapesti Nemzetközi Vásáron), s az Esti Kurir című lap elismerően méltatta munkáinak friss eredetiségét, kiemelve, hogy a dekor mellett a formákat is az ifjú alkotó készítette.

Kerámiái ezután Philadelphiában is nagy sikerrel szerepeltek. Még ugyanabban az évben kezdett el dolgozni a kispesti Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. tervezőjeként.

A köznyelvben csak Gránit néven ismert gyárat 1922-ben alapították a Szentlőrinci Téglagyártól vásárolt telken. Az építkezések után 1924-ben indult meg a termelés, a háztartási, egészségügyi és szaniteráru mellett díszmű­áruk készítésével. A gyár formakönyveinek tanúsága szerint a díszkerámiák tervezésébe kapcsolódott be Striker Éva. A mostani kamaratárlaton számos olyan, 1926 körül készült tárgyat és prototípust láthatunk, amelyeket a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatói azonosítottak, és amelyek korábban nem szerepeltek sem kiállításokon, sem publikációkban. A játékos állatfigurák, a harsogó mázakkal borított orrszarvút és vízilovat formázó hamutálak, absztrakt reliefekkel díszített, organikus formavilágú vázák és díszedények, egy aprólékos festésű talpas tál és kaspó – e korai és mind ez idáig ismeretlen Striker-művek töltik meg a kiállítás középső tárlóját. Ettől balra az előzmények, a gyár 1924–1925-ben készített dísz- és használati kerámiái, jobbra pedig az 1927 és 1932 közé datált termékek láthatók. A sokféle inspirációból, változatos előképekből merítő stíluspluralizmus a Gránit egész történetére jellemző, ezt tanúsítja a másik teremben, a tanulmányi raktárban az üzem legjellemzőbb, legismertebb termékeiből összeállított válogatás. Ez a gazdag termékkínálat és az üzem kiváló felszereltsége emelte a Gránitot a két világháború között a kontinens legnagyobb kapacitású és termelékenységű gyárává.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.