Kiállítás

Világsztár Kispestről

Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. – Alapítás és a korai évek; Stricker-Polányi (Zeisel) Éva munkái a Gránitban

Kritika

Eva Zeisel hosszú, sikerekkel és kalandokkal teli tervezői életútja nem Magyarországon csúcsosodott ki, ám vannak olyan állomásai, amelyek a hazai kerámiakultúra központjaihoz kötődnek. A magyar közönség – sajnálatos módon – csupán akkor ismerte meg Eva Zeisel nevét, amikor a művész 105 évesen elhunyt New Yorkban, holott 1987-ben és 2004-ben is önálló kiállítással szerepelt fővárosunkban.

Eva Zeisel Budapesten született 1906-ban Striker [nem Stricker!] Éva Amália néven, egy kereskedőkből és értelmiségiekből álló, tehetős családban. A Bécsben, majd Budapesten nevelkedő Éva festőnek készült, ám kitanulta a fazekasságot/keramikusságot is. Családja Istenhegyi úti házának télikertjében alakította ki műhelyét, ahol a két világháború közötti művészet sokszínű stílusáramlatainak jegyé­ben formálta dísz- és használati tárgyait. 1926 áprilisában kiállított a XX. Budapesti Árumintavásáron (Budapesti Nemzetközi Vásáron), s az Esti Kurir című lap elismerően méltatta munkáinak friss eredetiségét, kiemelve, hogy a dekor mellett a formákat is az ifjú alkotó készítette.

Kerámiái ezután Philadelphiában is nagy sikerrel szerepeltek. Még ugyanabban az évben kezdett el dolgozni a kispesti Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. tervezőjeként.

A köznyelvben csak Gránit néven ismert gyárat 1922-ben alapították a Szentlőrinci Téglagyártól vásárolt telken. Az építkezések után 1924-ben indult meg a termelés, a háztartási, egészségügyi és szaniteráru mellett díszmű­áruk készítésével. A gyár formakönyveinek tanúsága szerint a díszkerámiák tervezésébe kapcsolódott be Striker Éva. A mostani kamaratárlaton számos olyan, 1926 körül készült tárgyat és prototípust láthatunk, amelyeket a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatói azonosítottak, és amelyek korábban nem szerepeltek sem kiállításokon, sem publikációkban. A játékos állatfigurák, a harsogó mázakkal borított orrszarvút és vízilovat formázó hamutálak, absztrakt reliefekkel díszített, organikus formavilágú vázák és díszedények, egy aprólékos festésű talpas tál és kaspó – e korai és mind ez idáig ismeretlen Striker-művek töltik meg a kiállítás középső tárlóját. Ettől balra az előzmények, a gyár 1924–1925-ben készített dísz- és használati kerámiái, jobbra pedig az 1927 és 1932 közé datált termékek láthatók. A sokféle inspirációból, változatos előképekből merítő stíluspluralizmus a Gránit egész történetére jellemző, ezt tanúsítja a másik teremben, a tanulmányi raktárban az üzem legjellemzőbb, legismertebb termékeiből összeállított válogatás. Ez a gazdag termékkínálat és az üzem kiváló felszereltsége emelte a Gránitot a két világháború között a kontinens legnagyobb kapacitású és termelékenységű gyárává.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.