Kiállítás

Az eufória pillanatai

TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)

Kritika

A több mint hetven művész 161 munkáját – művészinterjúkkal, dokumentumokkal és zenei anyagokkal megspékelve – bemutató gigakiállítás valójában Petrányi Zsolt többedik (és bizonyos értelemben igen személyes) válogatása, átnézeti látlelete a kilencvenes évek művészeti törekvéseiről.

Petrányi és fiatal kurátortársai – Harangozó Katalin, Major Sára és Tarr Linda Alexandra – a korszakról szóló, kurrens, de többirányú (elméleti, illetve mediális) megközelítések jogosultságát ugyan elfogadják, s nem törekszenek hasonló babérokra, a műveket inkább hat tematikus blokkra bontják: Előzmények, Szöveg/Jel/Jelentés, Ökofuturizmus, Test/Identitás, Pop/Remix, Valóság/Illúzió. Ez jót tesz a kiállításnak, nem igazán segíti elő ugyanis a műélvezetet, ha a művekhez csak teoretikus szövegeken keresztül lehetséges közelíteni. A válogatás kezdőpontja evidens (1989), s azt is értem, hogy 2001, az ikertornyok lerombolása a végpont – bár a „stíluskorszakok” határai nem feltétlenül esnek egybe nagy, történelmi jelentőségű eseményekkel.

De hol van az egyedi, sosem látott elem a kilencvenes évek műveiben? Az 1989-ben összeomló rendszer új lehetőségeket és szabadságot kínált a művészeknek, nem csupán az egyéni önkifejezésben, de a hagyományos médiumok gyors megváltozásában is, belépett a képbe a számítógép, majd a web2, a digitális fényképezőgép. A hétköznapokat a közterek reklámjai (hirdetések, logók), illetve az egyre láthatóbbá váló szegénység színesítették és árnyalták, a meghatározó, generációs, kulturális élményeket tévésorozatok, filmek (Twin Peaks, Terminátor 2, Mátrix) inspirálták. Mind megannyi reagálásra „érdemes” élmény. Sorra került a szépségipar (body-building) vadhajtásainak ironikus kifordítása; a művész mint alkotó kiemelt pozíciójának megkérdőjelezése, a tovább élő Kádár-kori reflexek felszabadítása – köztéri akciók, „furcsa”, elgondolkoztató mondatokat felvillantó fényreklámok –, a robot-ember-protézis viszonya vagy a génmanipuláció kérdése, illetve a művészeti intézmények működési elvét megváltoztatni kívánó attitűd. Kötöttségtől mentesen. Ehhez a szabadsághoz az is kellett, hogy igen lassan alakuljon ki kortárs művészeti piac. Bár galériák nyíltak egyre-másra, a tőkeerős vásárlókat a kortárs művészet nemigen érdekelte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”