Kiállítás

Az eufória pillanatai

TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)

Kritika

A több mint hetven művész 161 munkáját – művészinterjúkkal, dokumentumokkal és zenei anyagokkal megspékelve – bemutató gigakiállítás valójában Petrányi Zsolt többedik (és bizonyos értelemben igen személyes) válogatása, átnézeti látlelete a kilencvenes évek művészeti törekvéseiről.

Petrányi és fiatal kurátortársai – Harangozó Katalin, Major Sára és Tarr Linda Alexandra – a korszakról szóló, kurrens, de többirányú (elméleti, illetve mediális) megközelítések jogosultságát ugyan elfogadják, s nem törekszenek hasonló babérokra, a műveket inkább hat tematikus blokkra bontják: Előzmények, Szöveg/Jel/Jelentés, Ökofuturizmus, Test/Identitás, Pop/Remix, Valóság/Illúzió. Ez jót tesz a kiállításnak, nem igazán segíti elő ugyanis a műélvezetet, ha a művekhez csak teoretikus szövegeken keresztül lehetséges közelíteni. A válogatás kezdőpontja evidens (1989), s azt is értem, hogy 2001, az ikertornyok lerombolása a végpont – bár a „stíluskorszakok” határai nem feltétlenül esnek egybe nagy, történelmi jelentőségű eseményekkel.

De hol van az egyedi, sosem látott elem a kilencvenes évek műveiben? Az 1989-ben összeomló rendszer új lehetőségeket és szabadságot kínált a művészeknek, nem csupán az egyéni önkifejezésben, de a hagyományos médiumok gyors megváltozásában is, belépett a képbe a számítógép, majd a web2, a digitális fényképezőgép. A hétköznapokat a közterek reklámjai (hirdetések, logók), illetve az egyre láthatóbbá váló szegénység színesítették és árnyalták, a meghatározó, generációs, kulturális élményeket tévésorozatok, filmek (Twin Peaks, Terminátor 2, Mátrix) inspirálták. Mind megannyi reagálásra „érdemes” élmény. Sorra került a szépségipar (body-building) vadhajtásainak ironikus kifordítása; a művész mint alkotó kiemelt pozíciójának megkérdőjelezése, a tovább élő Kádár-kori reflexek felszabadítása – köztéri akciók, „furcsa”, elgondolkoztató mondatokat felvillantó fényreklámok –, a robot-ember-protézis viszonya vagy a génmanipuláció kérdése, illetve a művészeti intézmények működési elvét megváltoztatni kívánó attitűd. Kötöttségtől mentesen. Ehhez a szabadsághoz az is kellett, hogy igen lassan alakuljon ki kortárs művészeti piac. Bár galériák nyíltak egyre-másra, a tőkeerős vásárlókat a kortárs művészet nemigen érdekelte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?