Kiállítás

Az eufória pillanatai

TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)

Kritika

A több mint hetven művész 161 munkáját – művészinterjúkkal, dokumentumokkal és zenei anyagokkal megspékelve – bemutató gigakiállítás valójában Petrányi Zsolt többedik (és bizonyos értelemben igen személyes) válogatása, átnézeti látlelete a kilencvenes évek művészeti törekvéseiről.

Petrányi és fiatal kurátortársai – Harangozó Katalin, Major Sára és Tarr Linda Alexandra – a korszakról szóló, kurrens, de többirányú (elméleti, illetve mediális) megközelítések jogosultságát ugyan elfogadják, s nem törekszenek hasonló babérokra, a műveket inkább hat tematikus blokkra bontják: Előzmények, Szöveg/Jel/Jelentés, Ökofuturizmus, Test/Identitás, Pop/Remix, Valóság/Illúzió. Ez jót tesz a kiállításnak, nem igazán segíti elő ugyanis a műélvezetet, ha a művekhez csak teoretikus szövegeken keresztül lehetséges közelíteni. A válogatás kezdőpontja evidens (1989), s azt is értem, hogy 2001, az ikertornyok lerombolása a végpont – bár a „stíluskorszakok” határai nem feltétlenül esnek egybe nagy, történelmi jelentőségű eseményekkel.

De hol van az egyedi, sosem látott elem a kilencvenes évek műveiben? Az 1989-ben összeomló rendszer új lehetőségeket és szabadságot kínált a művészeknek, nem csupán az egyéni önkifejezésben, de a hagyományos médiumok gyors megváltozásában is, belépett a képbe a számítógép, majd a web2, a digitális fényképezőgép. A hétköznapokat a közterek reklámjai (hirdetések, logók), illetve az egyre láthatóbbá váló szegénység színesítették és árnyalták, a meghatározó, generációs, kulturális élményeket tévésorozatok, filmek (Twin Peaks, Terminátor 2, Mátrix) inspirálták. Mind megannyi reagálásra „érdemes” élmény. Sorra került a szépségipar (body-building) vadhajtásainak ironikus kifordítása; a művész mint alkotó kiemelt pozíciójának megkérdőjelezése, a tovább élő Kádár-kori reflexek felszabadítása – köztéri akciók, „furcsa”, elgondolkoztató mondatokat felvillantó fényreklámok –, a robot-ember-protézis viszonya vagy a génmanipuláció kérdése, illetve a művészeti intézmények működési elvét megváltoztatni kívánó attitűd. Kötöttségtől mentesen. Ehhez a szabadsághoz az is kellett, hogy igen lassan alakuljon ki kortárs művészeti piac. Bár galériák nyíltak egyre-másra, a tőkeerős vásárlókat a kortárs művészet nemigen érdekelte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.