Kiállítás

Az eufória pillanatai

TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)

Kritika

A több mint hetven művész 161 munkáját – művészinterjúkkal, dokumentumokkal és zenei anyagokkal megspékelve – bemutató gigakiállítás valójában Petrányi Zsolt többedik (és bizonyos értelemben igen személyes) válogatása, átnézeti látlelete a kilencvenes évek művészeti törekvéseiről.

Petrányi és fiatal kurátortársai – Harangozó Katalin, Major Sára és Tarr Linda Alexandra – a korszakról szóló, kurrens, de többirányú (elméleti, illetve mediális) megközelítések jogosultságát ugyan elfogadják, s nem törekszenek hasonló babérokra, a műveket inkább hat tematikus blokkra bontják: Előzmények, Szöveg/Jel/Jelentés, Ökofuturizmus, Test/Identitás, Pop/Remix, Valóság/Illúzió. Ez jót tesz a kiállításnak, nem igazán segíti elő ugyanis a műélvezetet, ha a művekhez csak teoretikus szövegeken keresztül lehetséges közelíteni. A válogatás kezdőpontja evidens (1989), s azt is értem, hogy 2001, az ikertornyok lerombolása a végpont – bár a „stíluskorszakok” határai nem feltétlenül esnek egybe nagy, történelmi jelentőségű eseményekkel.

De hol van az egyedi, sosem látott elem a kilencvenes évek műveiben? Az 1989-ben összeomló rendszer új lehetőségeket és szabadságot kínált a művészeknek, nem csupán az egyéni önkifejezésben, de a hagyományos médiumok gyors megváltozásában is, belépett a képbe a számítógép, majd a web2, a digitális fényképezőgép. A hétköznapokat a közterek reklámjai (hirdetések, logók), illetve az egyre láthatóbbá váló szegénység színesítették és árnyalták, a meghatározó, generációs, kulturális élményeket tévésorozatok, filmek (Twin Peaks, Terminátor 2, Mátrix) inspirálták. Mind megannyi reagálásra „érdemes” élmény. Sorra került a szépségipar (body-building) vadhajtásainak ironikus kifordítása; a művész mint alkotó kiemelt pozíciójának megkérdőjelezése, a tovább élő Kádár-kori reflexek felszabadítása – köztéri akciók, „furcsa”, elgondolkoztató mondatokat felvillantó fényreklámok –, a robot-ember-protézis viszonya vagy a génmanipuláció kérdése, illetve a művészeti intézmények működési elvét megváltoztatni kívánó attitűd. Kötöttségtől mentesen. Ehhez a szabadsághoz az is kellett, hogy igen lassan alakuljon ki kortárs művészeti piac. Bár galériák nyíltak egyre-másra, a tőkeerős vásárlókat a kortárs művészet nemigen érdekelte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.