Hátborzongatóan kétértelmű Nagy Jánosnak, a bádogosmesterként dolgozó gyilkos segédjének válasza, amikor volt kedveséről kérdezik: „kiment Amerikába”. „Mint a többiek?” – hangzik a nyomozó kérdésbe ágyazott lakonikus véleménye.
A hivatalos verzió szerint a legalább huszonnégy nő haláláért felelős Kiss Bélát első világháborús hadifogolyként, a szerbiai Valjevo tífuszkórházában érte utol végzete. (Ez azért érdekes adat, mert 1930-ban megjelent Újvidéken egy hadifogolynapló, Darvas Gábor „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam…” című műve, amelyben hosszú fejezet szól az említett kórházról. Számos furcsa alakot, köztük gonosztevőket is megjelenít személyzete, illetve páciensei között, ahova az utóbbiak sorában maga is tartozott. Nem volna érdektelen tehát e szempontból is újraolvasni Darvas könyvét.)
Nagy Gabriella regénye a példátlan bűneset történetét beszéli el több látószögből. A három fejezetre tagolódó regényben először egy különös szeánsz, a vajákosnak tartott Vargyasné lakásán tartott összejövetel résztvevői mondják el saját verzióikat a történtekről. Mindannyian „tudnak valamit”: az áldozatok hozzátartói vagy ismerősei voltak, a tettessel álltak valamilyen kapcsolatban, vagy maguk is – véletlenszerűen megmenekülő – áldozatai a gonosztevőnek. Mi több, egyesek úgy vélik, a háziasszony sem más, mint a gyilkos egykori, Jakubekné néven ismert házvezetőnője.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
