Színház

Teremtő vs. anyag

Fűrészpor-szimfónia

Kritika

A főként faforgáccsal és enyvvel bekent lécekből összeállított pódiumot az előadás után nem lehet egyszerű kitakarítani és rendbe tenni, fut át a fejemen, miközben a bennem élő, és erre a közel egy órára felébresztett kreatív kisgyerek is nagyon lelkesen ünnepli a darabot, amelyben a három művész, Michael Zandl, David Eisele és Kolja Huneck az újcirkusz eszközeivel beszél a teremtés bennünk lévő vágyáról. Mindezt a fa segítségével teszik.

Az előadást a játszók egy-egy faszék elkészítésével keretezik. Mindegyikük máshogyan készíti el a sajátját, és ez a későbbi számaikat is befolyásolja aszerint, hogy melyikük dolgozik gépekkel, melyikük kalapáccsal és szöggel, végül melyikük csupán enyvvel. E három elkészítési mód mentén gondolják újra az ember és az egyik legalapvetőbb anyagunk kapcsolatát. Az enyv, a szög és a fafeldolgozó gépek itt életre kelnek, és tárgyanimáció révén értő, suttogó és lélegző entitásokká válnak. A közönség és az előadók közös kapcsolódási pontjává pedig a titok válik: míg az alkotók a matéria titkát kutatják, a nézők a zsonglőr-, artista- és bohócszámok kapcsán azt szeretnék megérteni, milyen titkos átjárók, ügyességi gyakorlatok bújnak meg az egyes produkciók mögött. A végső válaszra egyikünk sem bukkan rá, de nem is ez a cél. Az alkalmi kollektívaként összeállt csapat az újcirkusz nyelvén ugyanis sokkal mélyebb témákkal: a fa tiszteletével és főként a megmunkálásának küzdelmeivel foglalkozik, ezáltal mutatva rá arra, milyen mélyen bele vagyunk ágyazva az anyagiságba.

A performance erőssége a fordított erőviszonyok érzékeltetése: nem egyértelmű, hogy a teremtő uralkodik-e az anyagon vagy fordítva. Nem az asztalos keni az enyvet például, hanem a művész fürdik meg a fehér ragasztóban újra és újra. Időről időre előbukkan, kiesik a padló alól, talpig enyvesen. Hol a fehér nedűtől csöpögő deszkát a fején tartva, hol a vödörben kézen állva, végül teljesen abban eltűnve akar minél közelebb menni, már-már átlényegülni az enyvbe, hátha így megértheti annak suttogó, kísérteties, egyszersmind lenyűgöző és a képzeletben új világot nyitó hangját, amelyet hangkulisszaként mi is hallunk. Minden etűdhöz saját zenei világ kapcsolódik, ami nem a cirkuszi produkciót teszi hatásvadásszá, hanem mélységet és új réteget ad az előadás alapkontextusának.

Ekkor jön a szög és a kalapács. A szög nem áll egy helyben, nem várja meg alázatosan, hogy beleverjék a padlóba: menekül a mester elől, kicselezi, különböző helyeken jön fel újra és újra. Még egy jól megkomponált szögkeringőt is megcsodálhatunk, miközben annak drukkolunk, hogy valahogy a bűvész is sikerrel járjon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.