Színház

Teremtő vs. anyag

Fűrészpor-szimfónia

Kritika

A főként faforgáccsal és enyvvel bekent lécekből összeállított pódiumot az előadás után nem lehet egyszerű kitakarítani és rendbe tenni, fut át a fejemen, miközben a bennem élő, és erre a közel egy órára felébresztett kreatív kisgyerek is nagyon lelkesen ünnepli a darabot, amelyben a három művész, Michael Zandl, David Eisele és Kolja Huneck az újcirkusz eszközeivel beszél a teremtés bennünk lévő vágyáról. Mindezt a fa segítségével teszik.

Az előadást a játszók egy-egy faszék elkészítésével keretezik. Mindegyikük máshogyan készíti el a sajátját, és ez a későbbi számaikat is befolyásolja aszerint, hogy melyikük dolgozik gépekkel, melyikük kalapáccsal és szöggel, végül melyikük csupán enyvvel. E három elkészítési mód mentén gondolják újra az ember és az egyik legalapvetőbb anyagunk kapcsolatát. Az enyv, a szög és a fafeldolgozó gépek itt életre kelnek, és tárgyanimáció révén értő, suttogó és lélegző entitásokká válnak. A közönség és az előadók közös kapcsolódási pontjává pedig a titok válik: míg az alkotók a matéria titkát kutatják, a nézők a zsonglőr-, artista- és bohócszámok kapcsán azt szeretnék megérteni, milyen titkos átjárók, ügyességi gyakorlatok bújnak meg az egyes produkciók mögött. A végső válaszra egyikünk sem bukkan rá, de nem is ez a cél. Az alkalmi kollektívaként összeállt csapat az újcirkusz nyelvén ugyanis sokkal mélyebb témákkal: a fa tiszteletével és főként a megmunkálásának küzdelmeivel foglalkozik, ezáltal mutatva rá arra, milyen mélyen bele vagyunk ágyazva az anyagiságba.

A performance erőssége a fordított erőviszonyok érzékeltetése: nem egyértelmű, hogy a teremtő uralkodik-e az anyagon vagy fordítva. Nem az asztalos keni az enyvet például, hanem a művész fürdik meg a fehér ragasztóban újra és újra. Időről időre előbukkan, kiesik a padló alól, talpig enyvesen. Hol a fehér nedűtől csöpögő deszkát a fején tartva, hol a vödörben kézen állva, végül teljesen abban eltűnve akar minél közelebb menni, már-már átlényegülni az enyvbe, hátha így megértheti annak suttogó, kísérteties, egyszersmind lenyűgöző és a képzeletben új világot nyitó hangját, amelyet hangkulisszaként mi is hallunk. Minden etűdhöz saját zenei világ kapcsolódik, ami nem a cirkuszi produkciót teszi hatásvadásszá, hanem mélységet és új réteget ad az előadás alapkontextusának.

Ekkor jön a szög és a kalapács. A szög nem áll egy helyben, nem várja meg alázatosan, hogy beleverjék a padlóba: menekül a mester elől, kicselezi, különböző helyeken jön fel újra és újra. Még egy jól megkomponált szögkeringőt is megcsodálhatunk, miközben annak drukkolunk, hogy valahogy a bűvész is sikerrel járjon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.