Színház

Azok a boldog nyugdíjas évek

Esztrád – nyugdíj revü

Kritika

Többször készített már ugyanazzal az idősekből álló csapattal közösségi színházi előadást Sereglei András, a Káva Színház színész-drámatanára. Az elmúlt tíz évben a csoport tagjai meséltek már a gyerekkorukról, a felnőtté válásukról és a jelenlegi életükről, szóba került 1956, a rendszerváltás és a koronavírus-járvány is.

Most a nyugdíjas éveikről beszélnek, illetve arról a pillanatról, amikor nyugdíjba mentek, és hogy ez milyen változásokat okozott az életükben. S a tizennégy jelenetben (ahogy a korábbi munkáikban is) rácáfolnak az előítéletre, miszerint az idős emberek csak panaszkodni tudnak.

A csoport tagjai fontos munkát végeznek, és nem csak azért, mert közösséget teremtenek maguk és egymás számára, ami ebben a korban önmagában lényeges vállalás. Az idős emberek problémáiról, sőt, úgy általában az idős emberekről társadalmunk hajlamos megfeledkezni. Ez egyfelől a kapitalizmus logikájából következik: a nem aktív munkavállalók statisztikailag nem számítanak erős vásárlóerőnek, így termelésre és fogyasztásra épülő világunk fókuszába az aktív dolgozók kerülnek, és az ő gyerekeik, akiknek igényeit az aktív dolgozók szeretnék maximálisan kielégíteni. Bizonyos tekintetben szerencsésnek is gondolhatjuk az időseket, akikre a gyártók nem kívánják rátukmálni a legújabb iPhone-t vagy Nike cipőt, ám talán épp ez vezet oda, hogy rengeteg esetben a művészet is megfeledkezik róluk, így társadalmi helyzetük, kihívásaik, örömeik és kudarcaik nincsenek megfelelőképp feldolgozva a kortárs műalkotásokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.