Színház

Azok a boldog nyugdíjas évek

Esztrád – nyugdíj revü

Kritika

Többször készített már ugyanazzal az idősekből álló csapattal közösségi színházi előadást Sereglei András, a Káva Színház színész-drámatanára. Az elmúlt tíz évben a csoport tagjai meséltek már a gyerekkorukról, a felnőtté válásukról és a jelenlegi életükről, szóba került 1956, a rendszerváltás és a koronavírus-járvány is.

Most a nyugdíjas éveikről beszélnek, illetve arról a pillanatról, amikor nyugdíjba mentek, és hogy ez milyen változásokat okozott az életükben. S a tizennégy jelenetben (ahogy a korábbi munkáikban is) rácáfolnak az előítéletre, miszerint az idős emberek csak panaszkodni tudnak.

A csoport tagjai fontos munkát végeznek, és nem csak azért, mert közösséget teremtenek maguk és egymás számára, ami ebben a korban önmagában lényeges vállalás. Az idős emberek problémáiról, sőt, úgy általában az idős emberekről társadalmunk hajlamos megfeledkezni. Ez egyfelől a kapitalizmus logikájából következik: a nem aktív munkavállalók statisztikailag nem számítanak erős vásárlóerőnek, így termelésre és fogyasztásra épülő világunk fókuszába az aktív dolgozók kerülnek, és az ő gyerekeik, akiknek igényeit az aktív dolgozók szeretnék maximálisan kielégíteni. Bizonyos tekintetben szerencsésnek is gondolhatjuk az időseket, akikre a gyártók nem kívánják rátukmálni a legújabb iPhone-t vagy Nike cipőt, ám talán épp ez vezet oda, hogy rengeteg esetben a művészet is megfeledkezik róluk, így társadalmi helyzetük, kihívásaik, örömeik és kudarcaik nincsenek megfelelőképp feldolgozva a kortárs műalkotásokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.