Könyv

Elásott babák

Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna

  • Kiss Noémi
  • 2023. november 22.

Kritika

Pelikan toll tintája folyik egy ártatlan baba testére, amelyet a földbe ásnak, miután a fejét a kerítéshez verték a regény sorstalan hősei.

A baba neve Limonada, és a szerző szerint nagyon hülye. Hülye, mert nincs jövője, és mert műanyagból van, tehát nem védekezhet. De mit tehetne egy valódi ártatlan gyerek? Vagy egy megerőszakolt nő? Egy sebzett szerelmes, akinek másokkal kell leélnie az életét, nem azzal, akit szeret? Ez a baba mindenki helyett élt, az egész tárgyiasult diktatúra benne lakik a szétrúgott fejében. A főhős meg akarja írni széttört életét, de még a teleírt papírjait is ellopják a milicisták, nehogy megszülessen ez a könyv. Csupa fájdalmat és szomorúságot termel a szerző, miközben csak arról ír, mi is történt. Mintha Nelega meg akarná menteni a hőseit, de képtelen lenne a saját írói világából kikeveredni. Nincs az a feminista recept, amely megváltoztathatná a közönyös román (és magyar) múltat.

A nyolcvanas években vagyunk, és egy lány, Cristina életét követjük. Cristina a nyolcvanas években járt iskolába, Pelikan tollal írt, úttörő volt, utálta az egészet, nyilván ezerszer megalázták a pártnapokon, mint minden gyereket, ahogy párat nyilván meg is vertek közülük. A műben a román kommunizmus végletekig hétköznapi történetei sorjáznak az erőszakról, a sóvárgásról és a szerelemről. Hogyan beszélhetünk mégis nyugodtan és kiegyensúlyozottan, disztingváltan erről a korszakról? Kik éltek akkor? Mit tettek? Hogyan törődtek bele a sorsukba?

Az író pontosan emlékszik a kommunista rendszer kék tintás iskolapadjára. Ahogy mi is. Minden padban töltött percre, a hierarchiára. De ez nem az a diktatúra volt, ahogy beállítják, vagy ahogy bocsánatot kérnek néha érte. Az utóbbi években az összes kelet-európai regény, novella és filmművészeti alkotás megpróbálta körülírni, csakhogy az a kor még annál is szörnyűbb volt, mint ahogy beszélhetünk róla. Drámaibb és durvább (mondjuk) egy fiatal nő számára, akinek beletört az élete. A Nelega-könyvben feltáruló történetekből az derül ki, hogy a román kommunizmus időszakának a nyolcvanas évtized lehetett a legsötétebb, legbüdösebb bugyra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.