Könyv

Elásott babák

Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna

  • Kiss Noémi
  • 2023. november 22.

Kritika

Pelikan toll tintája folyik egy ártatlan baba testére, amelyet a földbe ásnak, miután a fejét a kerítéshez verték a regény sorstalan hősei.

A baba neve Limonada, és a szerző szerint nagyon hülye. Hülye, mert nincs jövője, és mert műanyagból van, tehát nem védekezhet. De mit tehetne egy valódi ártatlan gyerek? Vagy egy megerőszakolt nő? Egy sebzett szerelmes, akinek másokkal kell leélnie az életét, nem azzal, akit szeret? Ez a baba mindenki helyett élt, az egész tárgyiasult diktatúra benne lakik a szétrúgott fejében. A főhős meg akarja írni széttört életét, de még a teleírt papírjait is ellopják a milicisták, nehogy megszülessen ez a könyv. Csupa fájdalmat és szomorúságot termel a szerző, miközben csak arról ír, mi is történt. Mintha Nelega meg akarná menteni a hőseit, de képtelen lenne a saját írói világából kikeveredni. Nincs az a feminista recept, amely megváltoztathatná a közönyös román (és magyar) múltat.

A nyolcvanas években vagyunk, és egy lány, Cristina életét követjük. Cristina a nyolcvanas években járt iskolába, Pelikan tollal írt, úttörő volt, utálta az egészet, nyilván ezerszer megalázták a pártnapokon, mint minden gyereket, ahogy párat nyilván meg is vertek közülük. A műben a román kommunizmus végletekig hétköznapi történetei sorjáznak az erőszakról, a sóvárgásról és a szerelemről. Hogyan beszélhetünk mégis nyugodtan és kiegyensúlyozottan, disztingváltan erről a korszakról? Kik éltek akkor? Mit tettek? Hogyan törődtek bele a sorsukba?

Az író pontosan emlékszik a kommunista rendszer kék tintás iskolapadjára. Ahogy mi is. Minden padban töltött percre, a hierarchiára. De ez nem az a diktatúra volt, ahogy beállítják, vagy ahogy bocsánatot kérnek néha érte. Az utóbbi években az összes kelet-európai regény, novella és filmművészeti alkotás megpróbálta körülírni, csakhogy az a kor még annál is szörnyűbb volt, mint ahogy beszélhetünk róla. Drámaibb és durvább (mondjuk) egy fiatal nő számára, akinek beletört az élete. A Nelega-könyvben feltáruló történetekből az derül ki, hogy a román kommunizmus időszakának a nyolcvanas évtized lehetett a legsötétebb, legbüdösebb bugyra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.