Könyv

Elásott babák

Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna

  • Kiss Noémi
  • 2023. november 22.

Kritika

Pelikan toll tintája folyik egy ártatlan baba testére, amelyet a földbe ásnak, miután a fejét a kerítéshez verték a regény sorstalan hősei.

A baba neve Limonada, és a szerző szerint nagyon hülye. Hülye, mert nincs jövője, és mert műanyagból van, tehát nem védekezhet. De mit tehetne egy valódi ártatlan gyerek? Vagy egy megerőszakolt nő? Egy sebzett szerelmes, akinek másokkal kell leélnie az életét, nem azzal, akit szeret? Ez a baba mindenki helyett élt, az egész tárgyiasult diktatúra benne lakik a szétrúgott fejében. A főhős meg akarja írni széttört életét, de még a teleírt papírjait is ellopják a milicisták, nehogy megszülessen ez a könyv. Csupa fájdalmat és szomorúságot termel a szerző, miközben csak arról ír, mi is történt. Mintha Nelega meg akarná menteni a hőseit, de képtelen lenne a saját írói világából kikeveredni. Nincs az a feminista recept, amely megváltoztathatná a közönyös román (és magyar) múltat.

A nyolcvanas években vagyunk, és egy lány, Cristina életét követjük. Cristina a nyolcvanas években járt iskolába, Pelikan tollal írt, úttörő volt, utálta az egészet, nyilván ezerszer megalázták a pártnapokon, mint minden gyereket, ahogy párat nyilván meg is vertek közülük. A műben a román kommunizmus végletekig hétköznapi történetei sorjáznak az erőszakról, a sóvárgásról és a szerelemről. Hogyan beszélhetünk mégis nyugodtan és kiegyensúlyozottan, disztingváltan erről a korszakról? Kik éltek akkor? Mit tettek? Hogyan törődtek bele a sorsukba?

Az író pontosan emlékszik a kommunista rendszer kék tintás iskolapadjára. Ahogy mi is. Minden padban töltött percre, a hierarchiára. De ez nem az a diktatúra volt, ahogy beállítják, vagy ahogy bocsánatot kérnek néha érte. Az utóbbi években az összes kelet-európai regény, novella és filmművészeti alkotás megpróbálta körülírni, csakhogy az a kor még annál is szörnyűbb volt, mint ahogy beszélhetünk róla. Drámaibb és durvább (mondjuk) egy fiatal nő számára, akinek beletört az élete. A Nelega-könyvben feltáruló történetekből az derül ki, hogy a román kommunizmus időszakának a nyolcvanas évtized lehetett a legsötétebb, legbüdösebb bugyra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.