Könyv

Elásott babák

Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna

  • Kiss Noémi
  • 2023. november 22.

Kritika

Pelikan toll tintája folyik egy ártatlan baba testére, amelyet a földbe ásnak, miután a fejét a kerítéshez verték a regény sorstalan hősei.

A baba neve Limonada, és a szerző szerint nagyon hülye. Hülye, mert nincs jövője, és mert műanyagból van, tehát nem védekezhet. De mit tehetne egy valódi ártatlan gyerek? Vagy egy megerőszakolt nő? Egy sebzett szerelmes, akinek másokkal kell leélnie az életét, nem azzal, akit szeret? Ez a baba mindenki helyett élt, az egész tárgyiasult diktatúra benne lakik a szétrúgott fejében. A főhős meg akarja írni széttört életét, de még a teleírt papírjait is ellopják a milicisták, nehogy megszülessen ez a könyv. Csupa fájdalmat és szomorúságot termel a szerző, miközben csak arról ír, mi is történt. Mintha Nelega meg akarná menteni a hőseit, de képtelen lenne a saját írói világából kikeveredni. Nincs az a feminista recept, amely megváltoztathatná a közönyös román (és magyar) múltat.

A nyolcvanas években vagyunk, és egy lány, Cristina életét követjük. Cristina a nyolcvanas években járt iskolába, Pelikan tollal írt, úttörő volt, utálta az egészet, nyilván ezerszer megalázták a pártnapokon, mint minden gyereket, ahogy párat nyilván meg is vertek közülük. A műben a román kommunizmus végletekig hétköznapi történetei sorjáznak az erőszakról, a sóvárgásról és a szerelemről. Hogyan beszélhetünk mégis nyugodtan és kiegyensúlyozottan, disztingváltan erről a korszakról? Kik éltek akkor? Mit tettek? Hogyan törődtek bele a sorsukba?

Az író pontosan emlékszik a kommunista rendszer kék tintás iskolapadjára. Ahogy mi is. Minden padban töltött percre, a hierarchiára. De ez nem az a diktatúra volt, ahogy beállítják, vagy ahogy bocsánatot kérnek néha érte. Az utóbbi években az összes kelet-európai regény, novella és filmművészeti alkotás megpróbálta körülírni, csakhogy az a kor még annál is szörnyűbb volt, mint ahogy beszélhetünk róla. Drámaibb és durvább (mondjuk) egy fiatal nő számára, akinek beletört az élete. A Nelega-könyvben feltáruló történetekből az derül ki, hogy a román kommunizmus időszakának a nyolcvanas évtized lehetett a legsötétebb, legbüdösebb bugyra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.