Lemez

Dörmög a bácsi

Roger Waters: The Dark Side of the Moon Redux

Kritika

Elég sok példa van arra, hogy fiatal zenészek felkavarják az állóvizet, az viszont eléggé egyedi, hogy egy nyolcvanéves előadó körül álljon a bál.

Roger Waters az utóbbi években, évtizedekben nem annyira a zenéjével, sokkal inkább politikai aktivizmusával és a személyéhez tapadó botrányokkal ad hírt magáról. Zenészként leginkább az újrahasznosításból él, hiszen negyedszázada járja folyamatosan a világot, javarészt a régi munkásságára épülő koncertműsorával, bár 2017-ben, a hosszú csendet megtörve, kiadott egy új szerzeményekkel teli lemezt is.

Idén tavasszal már szenteltünk Watersnak egy nagyobb cikket (lásd: Teljes holdfogyatkozás, Magyar Narancs, 2023. március 8.), amely leginkább az egykori zenésztársához, David Gilmourhoz kötődő, igencsak feszült viszonyáról szólt. Az adok-kapok azóta nem bővült új fejezettel, ám nemrég napvilágot látott egy dokumentumfilm The Dark Side of Roger Waters címmel. A YouTube-on is megtekinthető alkotásban nyilatkozik Bob Ezrin, a The Wall album producere, és minden jó tulajdonsága ellenére konkrétan zsarnoknak nevezi az egykori Floyd-vezért. A Campaign Against Antisemitism nevű brit szervezet megbízásából készült filmben a vele korábban együtt zenélő amerikai szaxofonos, Norbert Stachel igencsak súlyos vádakkal illeti őt.

Waters a gázai háború kapcsán is felszólalt, azonnali és végleges tűzszünetet követelve, de aztán megjelentetett egy lemezt is: az idén ötvenéves The Dark Side of the Moont vette fel új hangszereléssel és spoken word betétekkel kiegészítve. Az 1973-as albumon csak az utolsó két dalt énekelte ő, most viszont mindegyikben őt halljuk, és ezeket is inkább Sprechgesang üzemmódban adja elő. A megjelenéshez mellékelt sajtóanyagban bölcs 80 éves öregemberként utal magára, de ennek is megvan a dramaturgiai szerepe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.