Lemez

Dörmög a bácsi

Roger Waters: The Dark Side of the Moon Redux

Kritika

Elég sok példa van arra, hogy fiatal zenészek felkavarják az állóvizet, az viszont eléggé egyedi, hogy egy nyolcvanéves előadó körül álljon a bál.

Roger Waters az utóbbi években, évtizedekben nem annyira a zenéjével, sokkal inkább politikai aktivizmusával és a személyéhez tapadó botrányokkal ad hírt magáról. Zenészként leginkább az újrahasznosításból él, hiszen negyedszázada járja folyamatosan a világot, javarészt a régi munkásságára épülő koncertműsorával, bár 2017-ben, a hosszú csendet megtörve, kiadott egy új szerzeményekkel teli lemezt is.

Idén tavasszal már szenteltünk Watersnak egy nagyobb cikket (lásd: Teljes holdfogyatkozás, Magyar Narancs, 2023. március 8.), amely leginkább az egykori zenésztársához, David Gilmourhoz kötődő, igencsak feszült viszonyáról szólt. Az adok-kapok azóta nem bővült új fejezettel, ám nemrég napvilágot látott egy dokumentumfilm The Dark Side of Roger Waters címmel. A YouTube-on is megtekinthető alkotásban nyilatkozik Bob Ezrin, a The Wall album producere, és minden jó tulajdonsága ellenére konkrétan zsarnoknak nevezi az egykori Floyd-vezért. A Campaign Against Antisemitism nevű brit szervezet megbízásából készült filmben a vele korábban együtt zenélő amerikai szaxofonos, Norbert Stachel igencsak súlyos vádakkal illeti őt.

Waters a gázai háború kapcsán is felszólalt, azonnali és végleges tűzszünetet követelve, de aztán megjelentetett egy lemezt is: az idén ötvenéves The Dark Side of the Moont vette fel új hangszereléssel és spoken word betétekkel kiegészítve. Az 1973-as albumon csak az utolsó két dalt énekelte ő, most viszont mindegyikben őt halljuk, és ezeket is inkább Sprechgesang üzemmódban adja elő. A megjelenéshez mellékelt sajtóanyagban bölcs 80 éves öregemberként utal magára, de ennek is megvan a dramaturgiai szerepe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.