Lemez

Dörmög a bácsi

Roger Waters: The Dark Side of the Moon Redux

Kritika

Elég sok példa van arra, hogy fiatal zenészek felkavarják az állóvizet, az viszont eléggé egyedi, hogy egy nyolcvanéves előadó körül álljon a bál.

Roger Waters az utóbbi években, évtizedekben nem annyira a zenéjével, sokkal inkább politikai aktivizmusával és a személyéhez tapadó botrányokkal ad hírt magáról. Zenészként leginkább az újrahasznosításból él, hiszen negyedszázada járja folyamatosan a világot, javarészt a régi munkásságára épülő koncertműsorával, bár 2017-ben, a hosszú csendet megtörve, kiadott egy új szerzeményekkel teli lemezt is.

Idén tavasszal már szenteltünk Watersnak egy nagyobb cikket (lásd: Teljes holdfogyatkozás, Magyar Narancs, 2023. március 8.), amely leginkább az egykori zenésztársához, David Gilmourhoz kötődő, igencsak feszült viszonyáról szólt. Az adok-kapok azóta nem bővült új fejezettel, ám nemrég napvilágot látott egy dokumentumfilm The Dark Side of Roger Waters címmel. A YouTube-on is megtekinthető alkotásban nyilatkozik Bob Ezrin, a The Wall album producere, és minden jó tulajdonsága ellenére konkrétan zsarnoknak nevezi az egykori Floyd-vezért. A Campaign Against Antisemitism nevű brit szervezet megbízásából készült filmben a vele korábban együtt zenélő amerikai szaxofonos, Norbert Stachel igencsak súlyos vádakkal illeti őt.

Waters a gázai háború kapcsán is felszólalt, azonnali és végleges tűzszünetet követelve, de aztán megjelentetett egy lemezt is: az idén ötvenéves The Dark Side of the Moont vette fel új hangszereléssel és spoken word betétekkel kiegészítve. Az 1973-as albumon csak az utolsó két dalt énekelte ő, most viszont mindegyikben őt halljuk, és ezeket is inkább Sprechgesang üzemmódban adja elő. A megjelenéshez mellékelt sajtóanyagban bölcs 80 éves öregemberként utal magára, de ennek is megvan a dramaturgiai szerepe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."