Főleg ma, amikor a harcok nem valahol a dzsungelben, megnyugtató messzeségben folynak, és amikor a háború és a béke szavakat a politika folyamatosan használja és kihasználja?
Gyanítom, hogy azok, akik folyamatosan ostromolják a zalaegerszegi közösségi oldalakat egy-egy eladó jegy reményében, ugyanazt várják, mint az előttem ülők, akik a szünetben arról beszélgettek, hogy melyik dalok lesznek a második részben, és precízen fel is sorolták a hátralévő jeleneteket. Generációk alapélménye Miloš Forman filmje, amelyet szeretnének felidézni. Tompagábor Kornél rendezése pontosan ezt adja: a jól ismert történetet és dalokat jelentősebb átírás és aktualizálás nélkül.
És ezek a dalok Valla Attila remek magyarításában igen jól szólnak, köszönhetően a Berkes Dániel, Salamon Attila, Varga Zoltán összetételű zenekarnak (zenei vezető: Máriás Zsolt) és a színészek énekes teljesítményének. (Az alkalmi társulat soproni, békéscsabai, zalaegerszegi színészekből és egyetemistákból állt össze.) Foltányi Edina például Peggy szerepében egyetlen dallal kiváltja a „ki ez a lány?” hatást. A Bergert játszó Bot Gábor már operett- és musicalfőszerepek sorával bizonyított. Nem akar tényleges életkoránál sokkal fiatalabbnak tűnni, érettebb és megfontoltabb a szerephagyományban szokásosnál, már nem ugrik az asztalra, kicsit apafigurává válik a többiek között. Várhelyi Áron és Zámbó Brigitta Cintia jól hozzák a hippicsapatból a konvenciókhoz való ragaszkodásukkal kilógó, majd lassan közéjük simuló párost, ahogy Lévai Attila is a tagbaszakadt, a családi kötöttségek elől menekülő Hud szerepét. A még egyetemista Biró Kristóf (Woof) energiájával, játékosságával hívja fel magára a figyelmet. Támadi Anita egyszerűségében is sokszínű, szerethető Jeannie-je is biztos pontja az előadásnak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
