Színház

Béketánc

Hair

Kritika

Mit várunk egy olyan közismert műtől, mint a Hair 57 évvel a musical, és 45 évvel a filmváltozat bemutatója után?

Főleg ma, amikor a harcok nem valahol a dzsungelben, megnyugtató messzeségben folynak, és amikor a háború és a béke szavakat a politika folyamatosan használja és kihasználja?

Gyanítom, hogy azok, akik folyamatosan ostromolják a zalaegerszegi közösségi oldalakat egy-egy eladó jegy reményében, ugyanazt várják, mint az előttem ülők, akik a szünetben arról beszélgettek, hogy melyik dalok lesznek a második részben, és precízen fel is sorolták a hátralévő jeleneteket. Generációk alapélménye Miloš Forman filmje, amelyet szeretnének felidézni. Tompagábor Kornél rendezése pontosan ezt adja: a jól ismert történetet és dalokat jelentősebb átírás és aktualizálás nélkül.

És ezek a dalok Valla Attila remek magyarításában igen jól szólnak, köszönhetően a Berkes Dániel, Salamon Attila, Varga Zoltán összetételű zenekarnak (zenei vezető: Máriás Zsolt) és a színészek énekes teljesítményének. (Az alkalmi társulat soproni, békéscsabai, zalaegerszegi színészekből és egyetemistákból állt össze.) Foltányi Edina például Peggy szerepében egyetlen dallal kiváltja a „ki ez a lány?” hatást. A Bergert játszó Bot Gábor már operett- és musicalfőszerepek sorával bizonyított. Nem akar tényleges életkoránál sokkal fiatalabbnak tűnni, érettebb és megfontoltabb a szerephagyományban szokásosnál, már nem ugrik az asztalra, kicsit apafigurává válik a többiek között. Várhelyi Áron és Zámbó Brigitta Cintia jól hozzák a hippicsapatból a konvenciókhoz való ragaszkodásukkal kilógó, majd lassan közéjük simuló párost, ahogy Lévai Attila is a tagbaszakadt, a családi kötöttségek elől menekülő Hud szerepét. A még egyetemista Biró Kristóf (Woof) energiájával, játékosságával hívja fel magára a figyelmet. Támadi Anita egyszerűségében is sokszínű, szerethető Jeannie-je is biztos pontja az előadásnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.