Már az előadás kezdete előtt ráismerünk: ez a 2022-ben bemutatott Az Imádkozó díszlete. Szimpatikus a fenntartható színház gondolata, így a díszlet-újrahasznosítás is, ráadásul Az Imádkozó az egyik kedvenc Pintér-előadásom, jóleső érzés kerít hatalmába, amikor meglátom a kétdimenziós paravánt a MOL-székház kikandikáló tetejével és a Citadellával. Nem jut viszont eszembe, hogy volt-e Az Imádkozónak olyan pillanata, amikor felborult a magyar Szabadság-szobor, merthogy most az itt fekszik a dombtetőn. Mindenesetre egy eldőlt Szabadság-szobor mindenképpen jelent valamit.
A díszlet időben is elhelyez minket az első pillanatokban. Az Az Imádkozót nézve tudtuk, hogy a jövőben kicsit másképp fest a városkép: távol-keleti felhőkarcolók takarják el benne a Gellért-hegyet. És valóban, az előadásban is megérkezünk Az Imádkozó történetének arra a pontjára, ahol Kádár Gábor zenész már rég elhagyta a feleségét, Arankát a Long Réka nevű énekesnőért, és ahol Réka és Gábor már lemondott arról, hogy valaha is közös gyereket vállalhassanak. Ezek a részletek a beavatottak számára amolyan easter eggként vannak jelen az előadásban, ám a családi viszonyok időnkénti felvázolása azok számára, akik nem látták a tavalyi előadást, néha zavaróan keszekusza lehet, hiszen nem sokban kapcsolódnak ahhoz a világhoz, amelyet a Réka és az oltatlanok felvázol.
Ennek az előadásnak a címszereplője ugyanis nem az előző előadásból megismert (Fodor Annamária alakította) Long Réka, hanem Kövi Réka, akit Péter Kata játszik. Kövi Réka a miniszterelnöki kabinetiroda hivatalnoka, akit egy napon főnökei kirúgnak. Az indok az, hogy a nő nem oltatta be magát, ám a valódi ok valószínűleg az, hogy részt vett egy tüntetésen a tanárok mellett. A gyerekét egyedül nevelő Réka kétségbeesik, elveszti a hitét, hitének elvesztésében pedig összefonódik az istenhit és a Fidesz-kormányba vetett hit.
Mit tehet egy szavazó, aki kiábrándult a Fideszből? Ez a fő kérdése a Réka és az oltatlanoknak, amelyre meg is adja a nem túl szívderítő választ. Kövi Réka elvetődik egy furcsa szektához, ahol alufólia sisakos konteósok és pocsék állapotban lévő, drogfüggő liberálisok gyülekeznek. A liberálisokat a Kádár Gábor és Zenekara nevű formáció képviseli, amely zenekarnév emlékeztethet minket egy színházi csapat nevére. A csapat tagjai Az Imádkozó szereplői. És ott vannak még velük a sámánkodó mélymagyarok, akik úgy gondolják, hogy Jézus eredeti neve Gézus, Mózesé pedig Mézes volt. És hogy mit tehet egy ember ebben a bolondokházában? Legjobb, ha visszatalál rég elvesztett hitéhez, mert minden lázadás teljesen felesleges – mondja az előadás.
Az ötlet jó, sőt, izgalmas, ám a megvalósítás felvet kérdéseket. Az előadásban harsány, ordenáré jelenetek követik egymást, amelyek nagyrészt unalmas közhelyeket vonultatnak fel. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc szerelmét például már megénekelte Krúbi a színpadon látottnál sokkal szellemesebben az Orbán, verd ki a Ferinek című örök klasszikusában, és – azt hiszem – nem én voltam az egyetlen, aki azt gondolta, ha még egy poén elhangzik Mózessel és a mézes süteménnyel összefüggésben, hát, sírva kirohanok a nézőtérről. De nemcsak a humoros és humorosnak szánt pillanatok, a jelenetek sem tudtak túllépni azon, ami a balos sajtó olvasóinak a téma kapcsán elsőként eszébe jut. Ennek pedig a színészek is áldozatul estek, hiszen legtöbben, leszámítva talán a címszerepet alakító Péter Katát, egy-egy típust játszottak, nem igazán kaptak rá lehetőséget, hogy figuráikat elmélyítsék. Ami mélységet láthattunk például Jankovics Péter, Fodor Annamária vagy Messaoudi Emina alakításában, azt Az Imádkozó című előadásból hozták magukkal.
Természetesen nem arról van szó, hogy Pintér Béla ne tudna bonyolultabban vagy érzékenyebben beszélni bármiről a világon. Életműve tele van ezt bizonyító alkotásokkal. Ám az is igaz, hogy előadásai között egyre inkább erősödik az a vonulat, amelyik egy-egy politikai jelenséget igyekszik viccesen, de némileg didaktikusan elmagyarázni – ilyen volt például a 2020-as Vérvörös Törtfehér Méregzöld és a 2021-es Marshal Fifty-Six. Joggal érezhetünk ezekben az alkotásokban egyfajta furcsán értelmezett népszínházi gondolkodást, amely az elképzelt mindenkihez szeretne beszélni, és amely – épp e feltevés miatt – sokakhoz nem talál el. A magam részéről minden Pintér-előadásban azt a mélységet és esszenciát keresem, amelyet A Sütemények királynőjében, A 42. hétben vagy épp Az Imádkozóban megtaláltam.
Újpesti rendezvénytér, 2023. szeptember 9.
A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>
Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>
