Kis túlzással az Arcade Fire karrierjét azóta is beárnyékolja az első lemez, a zenekartól minden egyes megjelenés alkalmával csodát várnak. Hogy ez a csoda hányszor történt még meg, vagy megtörtént-e egyáltalán, azt szinte minden rajongó másképpen látja: a Neon Bible (2007) és a The Suburbs (2010) többé-kevésbé az első lemez szellemében fogant, míg a negyedik album, a 2013-as Reflektor a gépies, rideg hangszerelések irányába mozdult el. Legutóbbi lemezük, az öt évvel ezelőtti Everything Now volt az első olyan Arcade Fire-album, amelynek egyöntetűen kedvezőtlen volt a fogadtatása, még annak ellenére is, hogy az album ABBA-t idéző, eksztatikus címadó dala volt az első olyan slágere a zenekarnak, amely egy kereskedelmi rádió kínálatában is simán elfért, a tánczene felé tendáló anyag egésze azonban kissé széteső és önismétlő volt, és úgy tűnt, hogy az albumot felvezető ironikus reklámkampány jobban ki volt találva, mint az, hogy zeneileg merre induljon tovább az Arcade Fire.
A zenekar frontembere, Win Butler és felesége, Régine Chassagne 2019-ben kezdett el új dalokon dolgozni, és két év alatt több lemezre elegendő számot írt, ebből válogatták össze a most megjelent tíz dalt. A zenekar érezhetően biztosabbra ment, mint az előző albumnál, és elég sok elem visszaköszön a klasszikus lemezekről, így például visszatértek a többtételesre bontott dalok, és a szintetizátorok is némileg háttérbe szorultak, a zongora pedig előtérbe került. Ez az utolsó lemez, amelynek az elkészítésében az énekes testvére, a több hangszeren is játszó Will Butler részt vett, aki a hivatalos kommunikáció szerint a családjára és más zenei projektekre szeretne koncentrálni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
