Lemez

Biztonsági játék

Arcade Fire: WE

Kritika

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Kis túlzással az Arcade Fire karrierjét azóta is beárnyékolja az első lemez, a zenekartól minden egyes megjelenés alkalmával csodát várnak. Hogy ez a csoda hányszor történt még meg, vagy megtörtént-e egyáltalán, azt szinte minden rajongó másképpen látja: a Neon Bible (2007) és a The Suburbs (2010) többé-kevésbé az első lemez szellemében fogant, míg a negyedik album, a 2013-as Reflektor a gépies, rideg hangszerelések irányába mozdult el. Legutóbbi lemezük, az öt évvel ezelőtti Everything Now volt az első olyan Arcade Fire-album, amelynek egyöntetűen kedvezőtlen volt a fogadtatása, még annak ellenére is, hogy az album ABBA-t idéző, eksztatikus cím­adó dala volt az első olyan slágere a zenekarnak, amely egy kereskedelmi rádió kínálatában is simán elfért, a tánczene felé tendáló anyag egésze azonban kissé széteső és önismétlő volt, és úgy tűnt, hogy az albumot felvezető ironikus reklámkampány jobban ki volt találva, mint az, hogy zeneileg merre induljon tovább az Arcade Fire.

A zenekar frontembere, Win Butler és felesége, Régine Chassagne 2019-ben kezdett el új dalokon dolgozni, és két év alatt több lemezre elegendő számot írt, ebből válogatták össze a most megjelent tíz dalt. A zenekar érezhetően biztosabbra ment, mint az előző albumnál, és elég sok elem visszaköszön a klasszikus lemezekről, így például visszatértek a többtételesre bontott dalok, és a szintetizátorok is némileg háttérbe szorultak, a zongora pedig előtérbe került. Ez az utolsó lemez, amelynek az elkészítésében az énekes testvére, a több hangszeren is játszó Will Butler részt vett, aki a hivatalos kommunikáció szerint a családjára és más zenei projektekre szeretne koncentrálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.