A Mister Rogers’ Neighborhood című műsorában egy elképzelt kisváros egyik házában lakott, egy olyan idilli világban, ahol mindenki szeretett mindenkit. Nem volt gyűlölet, kirekesztés, mindenki különleges volt, mindenki jó volt valamiben, és mindenki úgy volt jó, ahogy volt. Mr. Rogers számára a hétköznapok kiegyensúlyozottan teltek, kedvenc elfoglaltsága pedig az volt, hogy bársonyos hangján didaktikus, normatív üzenetet fogalmazzon meg kis nézői számára, majd dalra fakadjon, és a dalban is pontosan ugyanezt tegye.
Hogy ez jó volt-e a gyerekeknek? Nem tudom eldönteni, pedig a válasz viszonylag fontos lenne az előadás értelmezéséhez is.
Péntek úr figurájának megírásához – a szerző, Znajkay Zsófia bevallása szerint – Mr. Rogers adta az ihletet, majd ebből kiindulva vitte színpadra az előadás rendezője, Varsányi Péter, s a címszereplőt alakító Tatai Zsolt is. Ám Péntek úr – bár maga is egy olyan kisvárosban él, amely a háttérben kivetítve nagyon hasonlít Mr. Rogers kisvárosához, és amelynek makettjét a gyerekek a szünetben megtekinthetik a színház előterében – nem egy kedves házikóban lakik. A színpad egy nappalinak, egy talk show stúdiójának és egy absztrakt üres térnek a keveréke, amelynek funkciója csak később lesz világos, de most lelövöm a poént: e tér az álmok és a rémálmok, a tudattalan projekciójának terévé változik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
