Bábszínház

Csodálatosak vagyunk!

Znajkay Zsófia: Péntek úr csodálatos barátai

Kritika

Mr. Rogers a hatvanastól a nyolcvanas évekig volt része az amerikai gyerekek életének.

A Mister Rogers’ Neighborhood című műsorában egy elképzelt kisváros egyik házában lakott, egy olyan idilli világban, ahol mindenki szeretett mindenkit. Nem volt gyűlölet, kirekesztés, mindenki különleges volt, mindenki jó volt valamiben, és mindenki úgy volt jó, ahogy volt. Mr. Rogers számára a hétköznapok kiegyensúlyozottan teltek, kedvenc elfoglaltsága pedig az volt, hogy bársonyos hangján didaktikus, normatív üzenetet fogalmazzon meg kis nézői számára, majd dalra fakadjon, és a dalban is pontosan ugyanezt tegye.

Hogy ez jó volt-e a gyerekeknek? Nem tudom eldönteni, pedig a válasz viszonylag fontos lenne az előadás értelmezéséhez is.

Péntek úr figurájának megírásához – a szerző, Znajkay Zsófia bevallása szerint – Mr. Rogers adta az ihletet, majd ebből kiindulva vitte színpadra az előadás rendezője, Varsányi Péter, s a címszereplőt alakító Tatai Zsolt is. Ám Péntek úr – bár maga is egy olyan kisvárosban él, amely a háttérben kivetítve nagyon hasonlít Mr. Rogers kisvárosához, és amelynek makettjét a gyerekek a szünetben megtekinthetik a színház előterében – nem egy kedves házikóban lakik. A színpad egy nappalinak, egy talk show stúdiójának és egy absztrakt üres térnek a keveréke, amelynek funkciója csak később lesz világos, de most lelövöm a poént: e tér az álmok és a rémálmok, a tudattalan projekciójának terévé változik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.