Bábszínház

Csodálatosak vagyunk!

Znajkay Zsófia: Péntek úr csodálatos barátai

Kritika

Mr. Rogers a hatvanastól a nyolcvanas évekig volt része az amerikai gyerekek életének.

A Mister Rogers’ Neighborhood című műsorában egy elképzelt kisváros egyik házában lakott, egy olyan idilli világban, ahol mindenki szeretett mindenkit. Nem volt gyűlölet, kirekesztés, mindenki különleges volt, mindenki jó volt valamiben, és mindenki úgy volt jó, ahogy volt. Mr. Rogers számára a hétköznapok kiegyensúlyozottan teltek, kedvenc elfoglaltsága pedig az volt, hogy bársonyos hangján didaktikus, normatív üzenetet fogalmazzon meg kis nézői számára, majd dalra fakadjon, és a dalban is pontosan ugyanezt tegye.

Hogy ez jó volt-e a gyerekeknek? Nem tudom eldönteni, pedig a válasz viszonylag fontos lenne az előadás értelmezéséhez is.

Péntek úr figurájának megírásához – a szerző, Znajkay Zsófia bevallása szerint – Mr. Rogers adta az ihletet, majd ebből kiindulva vitte színpadra az előadás rendezője, Varsányi Péter, s a címszereplőt alakító Tatai Zsolt is. Ám Péntek úr – bár maga is egy olyan kisvárosban él, amely a háttérben kivetítve nagyon hasonlít Mr. Rogers kisvárosához, és amelynek makettjét a gyerekek a szünetben megtekinthetik a színház előterében – nem egy kedves házikóban lakik. A színpad egy nappalinak, egy talk show stúdiójának és egy absztrakt üres térnek a keveréke, amelynek funkciója csak később lesz világos, de most lelövöm a poént: e tér az álmok és a rémálmok, a tudattalan projekciójának terévé változik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.