Bábszínház

Csodálatosak vagyunk!

Znajkay Zsófia: Péntek úr csodálatos barátai

Kritika

Mr. Rogers a hatvanastól a nyolcvanas évekig volt része az amerikai gyerekek életének.

A Mister Rogers’ Neighborhood című műsorában egy elképzelt kisváros egyik házában lakott, egy olyan idilli világban, ahol mindenki szeretett mindenkit. Nem volt gyűlölet, kirekesztés, mindenki különleges volt, mindenki jó volt valamiben, és mindenki úgy volt jó, ahogy volt. Mr. Rogers számára a hétköznapok kiegyensúlyozottan teltek, kedvenc elfoglaltsága pedig az volt, hogy bársonyos hangján didaktikus, normatív üzenetet fogalmazzon meg kis nézői számára, majd dalra fakadjon, és a dalban is pontosan ugyanezt tegye.

Hogy ez jó volt-e a gyerekeknek? Nem tudom eldönteni, pedig a válasz viszonylag fontos lenne az előadás értelmezéséhez is.

Péntek úr figurájának megírásához – a szerző, Znajkay Zsófia bevallása szerint – Mr. Rogers adta az ihletet, majd ebből kiindulva vitte színpadra az előadás rendezője, Varsányi Péter, s a címszereplőt alakító Tatai Zsolt is. Ám Péntek úr – bár maga is egy olyan kisvárosban él, amely a háttérben kivetítve nagyon hasonlít Mr. Rogers kisvárosához, és amelynek makettjét a gyerekek a szünetben megtekinthetik a színház előterében – nem egy kedves házikóban lakik. A színpad egy nappalinak, egy talk show stúdiójának és egy absztrakt üres térnek a keveréke, amelynek funkciója csak később lesz világos, de most lelövöm a poént: e tér az álmok és a rémálmok, a tudattalan projekciójának terévé változik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.