Kiállítás

Nem tökéletes?

Jan Saudek provokatív világa

Kritika

A kortárs cseh fotográfia veteránját, Jan Saudeket erotikától csöpögő világa, végleteket ütköztető frivol humora tette messze földön is híressé. E kiállítás is bizonyítja, hogy az idén 88 éves alkotó sosem változtatott a jól bevált receptjén: meztelen vagy alul­öltözött nők teátrális pózokban, ártatlan gyermekarcok, érzelmes tekintetek néznek ránk a felvételeiről.

Saudek világlátására erősen hatott a II. világháború. Prága náci megszállása után ikertestvérével, Karellal együtt lengyelországi koncentrációs táborba került, ahonnan csak szerencsével sikerült megmenekülnie. 1950-től több mint három évtizeden át dolgozott nyomdászként. Fotózni is az ötvenes évek legelején kezdett. Edvard Steichen Az ember családja című 1963-as kiállításának a hatására döntött úgy, hogy fotóművész lesz. Az első ismertebb mentora Hugh Edwards, az Art Institute of Chicago kurátora volt, akivel 1969-ben ismerkedett meg az Egyesült Államokban. De otthon csak titokban, lakóháza pincéjében dolgozhatott, hiszen a kommunista cenzúra nem volt túl nagy barátja az erotikának. Csak 1984-re sikerült elérnie, hogy végre felhagyhasson nyomdai munkájával, és hivatásos művész legyen.

Saudek fotói egylényegűek: rendszerint ruhájuktól megfosztott vagy félmeztelen alakok darvadoznak kopott, málló vakolatú falak előtt, időtlen, bútorozatlan enteriőrökben vagy művészettörténeti parafrázisként berendezett jelenetekben. Modelljei nem feltétlenül szépségideálok, olykor egészen abszurd, ahogy kiteszik bájaikat. Saudek nem csupán lemezteleníti, de olykor be is öltözteti, nehéz, barokkos kosztümökbe bújtatja őket. Ám mindezek mellett portrékat is készít önmagáról, családtagjairól: testvéréről, feleségéről, gyermekeiről, Samuelről és Davidról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.