Saudek világlátására erősen hatott a II. világháború. Prága náci megszállása után ikertestvérével, Karellal együtt lengyelországi koncentrációs táborba került, ahonnan csak szerencsével sikerült megmenekülnie. 1950-től több mint három évtizeden át dolgozott nyomdászként. Fotózni is az ötvenes évek legelején kezdett. Edvard Steichen Az ember családja című 1963-as kiállításának a hatására döntött úgy, hogy fotóművész lesz. Az első ismertebb mentora Hugh Edwards, az Art Institute of Chicago kurátora volt, akivel 1969-ben ismerkedett meg az Egyesült Államokban. De otthon csak titokban, lakóháza pincéjében dolgozhatott, hiszen a kommunista cenzúra nem volt túl nagy barátja az erotikának. Csak 1984-re sikerült elérnie, hogy végre felhagyhasson nyomdai munkájával, és hivatásos művész legyen.
Saudek fotói egylényegűek: rendszerint ruhájuktól megfosztott vagy félmeztelen alakok darvadoznak kopott, málló vakolatú falak előtt, időtlen, bútorozatlan enteriőrökben vagy művészettörténeti parafrázisként berendezett jelenetekben. Modelljei nem feltétlenül szépségideálok, olykor egészen abszurd, ahogy kiteszik bájaikat. Saudek nem csupán lemezteleníti, de olykor be is öltözteti, nehéz, barokkos kosztümökbe bújtatja őket. Ám mindezek mellett portrékat is készít önmagáról, családtagjairól: testvéréről, feleségéről, gyermekeiről, Samuelről és Davidról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
