Rádió

Zuhanástörténetek

Kadarkai Endre podcastje

Kritika

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Olyasmi kategória, mint a „Magyarországon világhírű”? Ugyancsak kérdéses, hogy miért épp a bukástörténetük kerül a fókuszba? Nem túl indiszkrét vagy hatásvadász megközelítés ez? És mit jelent a címbeli „felfelé”? Az min­den­esetre rögtön látható, hogy alapanyag akad: bukástörténet bőven előfordul e vidéken.

Kadarkai Endre egészen biztos, hogy nem lustálkodott sokat az elmúlt néhány évben. A Riporter kerestetikben feltűnt fiatalember az elmúlt időszakban kisebb tévéktől és nem feltétlenül előnyös helyzetű rádiócsatornáktól indulva mára önálló branddé vált a beszélgetős műsorok piacán. (Nemrégiben már egyenesen egy népszerű televíziós sorozatban cameózott, vagyis lényegében önmagát alakította egy villanásnyi szerep erejéig.) Persze ez a pályaút az olyan kínos epizódoktól sem volt mentes, mint amilyen az azóta is sokat idézett beszélgetés volt Ákossal a nők szerepéről.

Ezeken a hasábokon is írtunk már róla klubrádiós műsorai kapcsán. Eleinte inkább fanyalogva, később némiképp megengedőbb módon, a végképp az online létbe száműzött csatornán futó Világtalálkozó című produkciója például százhárom adás után épp a napokban ért véget egy amolyan best of epizóddal. Visszatekintve el kell ismerni, volt benne valami, amitől a koncepció az olykori keresettségen vagy modoros beszélgetésvezetésen túl is működött, Kadarkai pedig kétségtelenül sokat fejlődött a műsorkészítés évei során.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.