Rádió

Zuhanástörténetek

Kadarkai Endre podcastje

Kritika

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Olyasmi kategória, mint a „Magyarországon világhírű”? Ugyancsak kérdéses, hogy miért épp a bukástörténetük kerül a fókuszba? Nem túl indiszkrét vagy hatásvadász megközelítés ez? És mit jelent a címbeli „felfelé”? Az min­den­esetre rögtön látható, hogy alapanyag akad: bukástörténet bőven előfordul e vidéken.

Kadarkai Endre egészen biztos, hogy nem lustálkodott sokat az elmúlt néhány évben. A Riporter kerestetikben feltűnt fiatalember az elmúlt időszakban kisebb tévéktől és nem feltétlenül előnyös helyzetű rádiócsatornáktól indulva mára önálló branddé vált a beszélgetős műsorok piacán. (Nemrégiben már egyenesen egy népszerű televíziós sorozatban cameózott, vagyis lényegében önmagát alakította egy villanásnyi szerep erejéig.) Persze ez a pályaút az olyan kínos epizódoktól sem volt mentes, mint amilyen az azóta is sokat idézett beszélgetés volt Ákossal a nők szerepéről.

Ezeken a hasábokon is írtunk már róla klubrádiós műsorai kapcsán. Eleinte inkább fanyalogva, később némiképp megengedőbb módon, a végképp az online létbe száműzött csatornán futó Világtalálkozó című produkciója például százhárom adás után épp a napokban ért véget egy amolyan best of epizóddal. Visszatekintve el kell ismerni, volt benne valami, amitől a koncepció az olykori keresettségen vagy modoros beszélgetésvezetésen túl is működött, Kadarkai pedig kétségtelenül sokat fejlődött a műsorkészítés évei során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.