Magyar Narancs: 1985-ben hagyta el Romániát. Miért?
Demián József: Mert egy, a rezsimhez közel álló író megsúgta nekem, hogy te ebben az országban filmet többé nem fogsz készíteni! Ugyanakkor szüntették meg a tévé egyetlen magyar nyelvű műsorát, melynek feleségem, Józsa Erika – filmünk zeneszerzője – 14 éven át volt a bemondónője. Egyikünk sem folytathatta otthon a szakmáját, el kellett mennünk Romániából. Mielőtt belevágtunk, megegyeztünk, hogy soha nem fogjuk egymást hibáztatni a döntésünkért. Tudtuk, hogy mindent elölről kell kezdenünk.
MN: Tudta, hogy miért állították félre?
DJ: A filmjeim nem azt a megszépített képet festették Romániáról, amit a rendszer elvárt, a valóságot tükrözték. A sztori mögött minden kép rejtett üzenetet tartalmazott. Persze nemcsak a nézők értették meg, hanem a cenzorok is. Nem nagyon tudtak mit kezdeni velem, minél többet vágtak ki, annál erősebb lett az, ami maradt.
MN: A Szivárvány buborékok című filmjét be is tiltották.
DJ: Igen, ezt 18-szor cenzúrázták. Vedd ki ezt, vedd ki azt. Emberölő volt. A megcsonkított filmet egyszer vetítették le, hogy elszámolhassák a költségeket. Másnap eltüntették. A rendszerváltozás után nem a rendszer rehabilitálta a filmjeimet, hanem az új nemzedék, a fiatalok fedezték fel őket.
MN: Végül Ausztráliában telepedett le, ahol éveken át az Australian Film Television and Radio School (AFTRS) operatőri szakát vezette.
DJ: Még Romániában éltünk, amikor Amerikában élő volt diákjaim hívtak, hogy gyere ki, van bőven munka. De mikor már ausztriai menekülttáborban voltunk, elpárologtak a meghívások. Végül Ausztráliában kötöttünk ki.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
