Interjú

„Véletlenül rátalálnak”

Demián József rendező, operatőr

Film

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.

Magyar Narancs: 1985-ben hagyta el Romániát. Miért?

Demián József: Mert egy, a rezsimhez közel álló író megsúgta nekem, hogy te ebben az országban filmet többé nem fogsz készíteni! Ugyanakkor szüntették meg a tévé egyetlen magyar nyelvű műsorát, melynek feleségem, Józsa Erika – filmünk zeneszerzője – 14 éven át volt a bemondónője. Egyikünk sem folytathatta otthon a szakmáját, el kellett mennünk Romániából. Mielőtt belevágtunk, meg­egyeztünk, hogy soha nem fogjuk egymást hibáztatni a döntésünkért. Tudtuk, hogy mindent elölről kell kezdenünk.

MN: Tudta, hogy miért állították félre?

DJ: A filmjeim nem azt a megszépített képet festették Romániáról, amit a rendszer elvárt, a valóságot tükrözték. A sztori mögött minden kép rejtett üzenetet tartalmazott. Persze nemcsak a nézők értették meg, hanem a cenzorok is. Nem nagyon tudtak mit kezdeni velem, minél többet vágtak ki, annál erősebb lett az, ami maradt.

MN: A Szivárvány buborékok című filmjét be is tiltották.

DJ: Igen, ezt 18-szor cenzúrázták. Vedd ki ezt, vedd ki azt. Emberölő volt. A megcsonkított filmet egyszer vetítették le, hogy elszámolhassák a költségeket. Másnap eltüntették. A rendszerváltozás után nem a rendszer rehabilitálta a filmjeimet, hanem az új nemzedék, a fiatalok fedezték fel őket.

MN: Végül Ausztráliában telepedett le, ahol éveken át az Australian Film Television and Radio School (AFTRS) operatőri szakát vezette.

DJ: Még Romániában éltünk, amikor Amerikában élő volt diákjaim hívtak, hogy gyere ki, van bőven munka. De mikor már ausztriai menekülttáborban voltunk, elpárologtak a meghívások. Végül Ausztráliában kötöttünk ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.