Rádió

„Épp van nálam egy korbács”

B@szki, én is – podcast

Kritika

Kiszámíthatatlan az algoritmus útja – vagy talán nem is az, hisz’ ez a lényege. De még ha azt hisszük, értünk is hozzá, akkor is érhetnek ilyen-olyan meglepetések a mi kis digitalizált világunkban.

A figyelmünkért folytatott küzdelem csatatere ma már kétségtelenül a telefonunkon futtatott applikációk dzsungele. Hogy mi, miért kerül elénk, vagy valami más miért nem, azt nagyrészt távoli központok névtelen informatikusainak a munkája határozza meg, és csak kisebb részben a saját akaratunk. Van ennek előnye is, bár mintha a hátrányokból lenne több, nemhiába sír fel minden éjjel megannyi koravén médiafogyasztó szerte e hazában, a szerkesztett sajtó után nosztalgiázva.

Egyszóval az történt, hogy a legismertebb podcast- és zenemegosztó alkalmazás anyagai között kalandozva egyszer csak elénk dobta a rendszer a B@szki, én is podcast legutóbbi epizódját. Mire kereshettünk rá vajon, hogy ez jött elénk? Egyáltalán mi ez, és miért gondolta a megosztó oldal, hogy érdekelhet minket? Végül is igaza volt a mesterséges intelligenciának, amikor ezt a műsort elénk pöckölte, valóban érdekes volt, és az is tény, hogy magunktól nagy valószínűséggel nem kattintottunk volna rá.

Mint hamar kiderült, a B@szki, én is egy régóta futó podcast, friss epizóddal indul a hatodik évadja – bár abban nem vagyunk egészen biztosak, hogy az évad megjelölés ebben az esetben mire is vonatkozik. Amit a műsor önmagáról állít, elég egyértelmű: „Egy podcast, ahol mindent megbeszélünk a szexről, tabuk nélkül, ahogy azt négy- vagy többszemközt egy pohár borral tennénk.”

A pohár borban nem vagyunk biztosak, de legyen. A bővebb műsorleírás ugyanakkor kissé tovább­emeli a tétet: „Egy podcast, ahol megdöntjük a tabukat, hogy utána ágyba vigyük őket. Ahol olyan kérdésekre kapsz választ, amiket még te sem mertél feltenni magadnak. Ami annyira túlfűtött, hogy miközben hallgatod, felnyög a fülhallgatód.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.