Rádió

„Épp van nálam egy korbács”

B@szki, én is – podcast

Kritika

Kiszámíthatatlan az algoritmus útja – vagy talán nem is az, hisz’ ez a lényege. De még ha azt hisszük, értünk is hozzá, akkor is érhetnek ilyen-olyan meglepetések a mi kis digitalizált világunkban.

A figyelmünkért folytatott küzdelem csatatere ma már kétségtelenül a telefonunkon futtatott applikációk dzsungele. Hogy mi, miért kerül elénk, vagy valami más miért nem, azt nagyrészt távoli központok névtelen informatikusainak a munkája határozza meg, és csak kisebb részben a saját akaratunk. Van ennek előnye is, bár mintha a hátrányokból lenne több, nemhiába sír fel minden éjjel megannyi koravén médiafogyasztó szerte e hazában, a szerkesztett sajtó után nosztalgiázva.

Egyszóval az történt, hogy a legismertebb podcast- és zenemegosztó alkalmazás anyagai között kalandozva egyszer csak elénk dobta a rendszer a B@szki, én is podcast legutóbbi epizódját. Mire kereshettünk rá vajon, hogy ez jött elénk? Egyáltalán mi ez, és miért gondolta a megosztó oldal, hogy érdekelhet minket? Végül is igaza volt a mesterséges intelligenciának, amikor ezt a műsort elénk pöckölte, valóban érdekes volt, és az is tény, hogy magunktól nagy valószínűséggel nem kattintottunk volna rá.

Mint hamar kiderült, a B@szki, én is egy régóta futó podcast, friss epizóddal indul a hatodik évadja – bár abban nem vagyunk egészen biztosak, hogy az évad megjelölés ebben az esetben mire is vonatkozik. Amit a műsor önmagáról állít, elég egyértelmű: „Egy podcast, ahol mindent megbeszélünk a szexről, tabuk nélkül, ahogy azt négy- vagy többszemközt egy pohár borral tennénk.”

A pohár borban nem vagyunk biztosak, de legyen. A bővebb műsorleírás ugyanakkor kissé tovább­emeli a tétet: „Egy podcast, ahol megdöntjük a tabukat, hogy utána ágyba vigyük őket. Ahol olyan kérdésekre kapsz választ, amiket még te sem mertél feltenni magadnak. Ami annyira túlfűtött, hogy miközben hallgatod, felnyög a fülhallgatód.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.