Kiállítás

Félelmetes árnyékunk

Superluminal

Kritika

Kattogás, bizarr űrhangok, üresen kongó, sötét folyosók fogadnak: mintha egy sci-fibe tévedtünk volna.

És később is többször lehetnek szorongató érzéseink a világ első fényművészeti múzeumában. Az egyik irányban rögtön feketére mázolt rolók, mintha tényleg filmforgatás helyszínén járnánk. A sötétség persze fontos, hiszen csak általa lehet bemutatni a fényt. Az egyik terem először kiállításon kívüli, lezárt területnek tűnik, aztán a semmiből egyszer csak elővillannak a fények. Szépen, sorjában, hol az egyik, hol a másik üvegbúra világít ridegen, belsejükben a fénypontok úgy zümmögnek, mint a méhek. Nem feltétlenül megnyugtató a látvány, mégis lenyűgöző az installációból áradó fenyegető törékenység. Justine Emard 2020-ban készült Supraorganism című munkája robotizált és mesterséges intelligencia által irányított üvegszobrokból áll, amely a méhek emlékezetéről és kollektív intelligenciájáról szól. A méhraj számítógép által elemzett viselkedésmintái alapján „egy mesterséges neuronokból álló gépi tanulási rendszert fejlesztettek ki, amely előrejelzéseket generál, és lehetséges jövőképeket villant fel”. Emard úgy alkotta meg a művet, hogy az elemeket összekötő rendszer révén a mesterséges intelligencia által valós időben irányított modulok életre kelnek, azaz a szenzoroknak köszönhetően az installáció reagál a látogatók mozgására.

És a szorongás fokozható. Például amikor rálelünk egy programozott „kínzógépre”. A J3RR1 című, 2018-ban készült munka látszólag egy közönséges masina: villódzó, felragyogó, majd elsötétülő fényrács formájában jelenik meg. A fények váltakoznak, hőt sugároznak, a szerkezet folyamatos stresszteszt alatt áll, miközben megfigyelik a paramétereit (CPU, RAM, lemez), akár egy ember állapotát az orvosok. Az egészben a csavar az, hogy a gépet irányító szerkezet hang- és fényimpulzusokká alakítja mindezt. Aztán a halogénlámpákba belenézve meglátjuk magunkat egy komputer fényében, amint éppen kínoznak minket. Leírhatatlan az élmény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.