Rádió

Gazdagréti mitológia

Monstre Szomszédok-podcast

Kritika

Kell-e egyáltalán beszélnünk 2023 vége felé a lassan negyedszázada befejezett Szomszédokról?

Rengeteg érvet lehetne felhozni a nemleges válasz mellett. Elsősorban talán azt, hogy egy nem, vagy nem úgy létező ország, nem úgy létező fővárosának ugyancsak nem úgy létező lakótelepéről előadott, túlgondolt és alulesztétizált sztorifolyamról sok mindent el lehet mondani, de hogy hiteles kordokumentum lenne, azt talán a legkevésbé. Illetve, ha mégis kordokumentum, akkor legfeljebb csak járulékosan, az alkotói szándéktól javarészt függetlenül az.

Akárhogy is, úgy tűnik, hogy Horváth Ádám tizenhárom éven és 331 részen, azaz fejezeten át futó szériája olyan mélyen bevésődött a tudatunkba, hogy bizonyos képsorait, visszatérő fordulatait, jellegzetes figuráit ma sem tudjuk kiverni a fejünkből. A Filmbarátok néven futó podcast stábja nemrég egy megdöbbentően részletes kísérletet tett arra, hogy felfejtsék a Szomszédok-jelenség különböző rétegeit. Állításuk szerint másfél évig készültek a beszélgetésre, és 290 percen keresztül elemezték a teleregényt.

De ér ennyit ez az egész? Erre csupán érzelmi választ lehet adni: ha nekünk magunknak fontos, akkor igen. Márpedig a podcast résztvevői számára úgy tűnik, meghatározó alkotás a Szomszédok. Azt ugyan nem tudjuk meg pontosan, hogy kik a beszélgetők – egyedül Szöllőskei Gábort, a VOX mozimagazin főszerkesztő-helyettesét mutatják be –, minden­esetre freddyD és Tibor is megvallják az adás első perceiben, hogy ők bizony fanok. Ezzel az alapállással eleinte úgy tűnik, nem is lesz könnyű egy többórás kivesézésnek nekifutni, az első félóra picit döcögősebb is még, érezhetően keresik a hangot és a fogást a műegész átfogó értelmezéséhez. Üde színfolt Ivancsics Ilona, a sorozatbeli Vágásiné Jutka rövid megszólalása, kellemes, ugyanakkor mértéktartó visszaemlékezése a „nagy időkre”. Valahol az első óra közepén végül is magára talál az eszmecsere, és az ironikus mellékzöngéket sem nélkülöző rajongói nézőpont mellé feljön egy távolságtartóbb, elemzői megközelítés is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.