Rádió

Gazdagréti mitológia

Monstre Szomszédok-podcast

Kritika

Kell-e egyáltalán beszélnünk 2023 vége felé a lassan negyedszázada befejezett Szomszédokról?

Rengeteg érvet lehetne felhozni a nemleges válasz mellett. Elsősorban talán azt, hogy egy nem, vagy nem úgy létező ország, nem úgy létező fővárosának ugyancsak nem úgy létező lakótelepéről előadott, túlgondolt és alulesztétizált sztorifolyamról sok mindent el lehet mondani, de hogy hiteles kordokumentum lenne, azt talán a legkevésbé. Illetve, ha mégis kordokumentum, akkor legfeljebb csak járulékosan, az alkotói szándéktól javarészt függetlenül az.

Akárhogy is, úgy tűnik, hogy Horváth Ádám tizenhárom éven és 331 részen, azaz fejezeten át futó szériája olyan mélyen bevésődött a tudatunkba, hogy bizonyos képsorait, visszatérő fordulatait, jellegzetes figuráit ma sem tudjuk kiverni a fejünkből. A Filmbarátok néven futó podcast stábja nemrég egy megdöbbentően részletes kísérletet tett arra, hogy felfejtsék a Szomszédok-jelenség különböző rétegeit. Állításuk szerint másfél évig készültek a beszélgetésre, és 290 percen keresztül elemezték a teleregényt.

De ér ennyit ez az egész? Erre csupán érzelmi választ lehet adni: ha nekünk magunknak fontos, akkor igen. Márpedig a podcast résztvevői számára úgy tűnik, meghatározó alkotás a Szomszédok. Azt ugyan nem tudjuk meg pontosan, hogy kik a beszélgetők – egyedül Szöllőskei Gábort, a VOX mozimagazin főszerkesztő-helyettesét mutatják be –, minden­esetre freddyD és Tibor is megvallják az adás első perceiben, hogy ők bizony fanok. Ezzel az alapállással eleinte úgy tűnik, nem is lesz könnyű egy többórás kivesézésnek nekifutni, az első félóra picit döcögősebb is még, érezhetően keresik a hangot és a fogást a műegész átfogó értelmezéséhez. Üde színfolt Ivancsics Ilona, a sorozatbeli Vágásiné Jutka rövid megszólalása, kellemes, ugyanakkor mértéktartó visszaemlékezése a „nagy időkre”. Valahol az első óra közepén végül is magára talál az eszmecsere, és az ironikus mellékzöngéket sem nélkülöző rajongói nézőpont mellé feljön egy távolságtartóbb, elemzői megközelítés is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.