Színház

Gázlánggal fűtünk

August Strindberg: A pelikán

Kritika

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Pedig a sokat citált személyiségzavar ennél jóval többet jelent, és felismerni sem olyan egyszerű, hiszen az ilyen embernek nemigen van saját személyisége, a másokéból táplálkozik. Ahogy a madarat tolláról, őt a családjáról ismerjük meg igazán. Ahol egy élettelen, ereje hagyott, önnön épelméjűségét megkérdőjelező közösséget látunk, annak feltehetően egy ilyen személy áll a közepében, akit minden szörnyűsége ellenére nem tudnak nem szeretni, és ez megszakíthatatlan Möbius-szalaggá csavarja a bántalmazás-megbocsátás klasszikus hurkát. Ördög Tamás ennek az anomáliának állít emlékművet a rendezésével.

Elise szerető anya, két gyereke van, élete meg egy sincs, mert azt az egyet, ami volt neki, a gyerekeinek adta, nevelésükért, eltartásukért áldozva fel magát. Úgy tűnik, sajnos hiába, Fredrik fia így is egy magányos, életképtelen alkoholista lett, aki dühkitörésekben kommunikál az anyjával. A lánya sem sokkal normálisabb, bár köztük jóval szívesebbnek tűnik a viszony, Gerda mégis az őrület határán táncol, még élete legszebb napjain, a nászútjáról hazaérve is. Elise tehát csak a vejére számíthat, a bársonyos mosolyú Axelre, aki nagyon szereti a kedves mamát, a mama pedig őt. Gyümölcsöző szimbiózis az övék, az idősödő nőnek a kívánatosság zálogát, hübrisze törhetetlenségét jelenti a mokány, sármos férfi figyelme, annak pedig a hagyaték ígéretét.

Egy napon a két gyerek véletlenül megtalálja nemrég elhunyt apjuk levelét, melyben megírja a két pénzéhes szörnyeteg fajtalankodását, a gondosan építgetett élethazugságok pedig egy pillanat alatt omlanak a gyerekek fejére, és minden gazságra fény derül. Márpedig az igazság nem nárcisztikusnak való vidék, így Elise lába alatt hamar égni kezd a talaj…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.