Kiállítás

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter: Igazítás

Kritika

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Utóbbi mű a patriarchátus és a politikai elnyomás közös halmazára reflektál. (A here elhagyása / Hd video / 1 min / 2017). A művész egy csaknem észrevétlen társadalmi réteget tesz láthatóvá, akiknek a történeteik, problémái kibeszéletlenek. Az idősödő nők közül ugyanis sokan magányosan élnek, izoláltan, szorongva, depressziósan. Kiszolgáltatottságukat pedig csak fokozzák testi és lelki betegségeik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a férfiak átlagosan 69, míg a nők 74 éves korukig élnek. Egy friss, a The Lancet című folyóiratban megjelent új tanulmány azonban rávilágít arra, hogy hiába élnek a nők tovább, nagyobb arányban fordul elő náluk demencia, depresszió, derékfájdalmak és fejfájás, amelyek negatívan befolyásolják életvitelüket. Ráadásul, a 65 év feletti nők esetében öt százalékkal nagyobb a szegénység kockázata, mint a férfiakéban, mert átlagos jövedelmük és nyugdíjuk is alacsonyabb, mint a férfiaké, ugyanis többnyire a nők gondoskodnak és nevelik a gyerekeket, illetve jóval kevesebb vezető pozíciót töltenek be.

A képzőművész a marginalizált kelet-európai nőkről beszél, a vizualitás eszközével mutatva be társadalmi reprezentációjukat, illetve az egyéni sorsokat. Ezek a figurák ismerősek, mindegyikőjük arca olyan, mintha már láttuk volna őket valahol, esetleg a sarki közértben, sorban állni vagy a gangon könyökölni. A kitalált figurák valós személyekből születnek. A művész magát is egy fáradt, kiszolgáltatott, dühös, idősödő anyaként definiálja, aki egy kelet-közép-európai országban, Magyarországon él, ahol „a politikai helyzet meglehetősen aggasztó”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.