Kiállítás

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter: Igazítás

Kritika

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Utóbbi mű a patriarchátus és a politikai elnyomás közös halmazára reflektál. (A here elhagyása / Hd video / 1 min / 2017). A művész egy csaknem észrevétlen társadalmi réteget tesz láthatóvá, akiknek a történeteik, problémái kibeszéletlenek. Az idősödő nők közül ugyanis sokan magányosan élnek, izoláltan, szorongva, depressziósan. Kiszolgáltatottságukat pedig csak fokozzák testi és lelki betegségeik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a férfiak átlagosan 69, míg a nők 74 éves korukig élnek. Egy friss, a The Lancet című folyóiratban megjelent új tanulmány azonban rávilágít arra, hogy hiába élnek a nők tovább, nagyobb arányban fordul elő náluk demencia, depresszió, derékfájdalmak és fejfájás, amelyek negatívan befolyásolják életvitelüket. Ráadásul, a 65 év feletti nők esetében öt százalékkal nagyobb a szegénység kockázata, mint a férfiakéban, mert átlagos jövedelmük és nyugdíjuk is alacsonyabb, mint a férfiaké, ugyanis többnyire a nők gondoskodnak és nevelik a gyerekeket, illetve jóval kevesebb vezető pozíciót töltenek be.

A képzőművész a marginalizált kelet-európai nőkről beszél, a vizualitás eszközével mutatva be társadalmi reprezentációjukat, illetve az egyéni sorsokat. Ezek a figurák ismerősek, mindegyikőjük arca olyan, mintha már láttuk volna őket valahol, esetleg a sarki közértben, sorban állni vagy a gangon könyökölni. A kitalált figurák valós személyekből születnek. A művész magát is egy fáradt, kiszolgáltatott, dühös, idősödő anyaként definiálja, aki egy kelet-közép-európai országban, Magyarországon él, ahol „a politikai helyzet meglehetősen aggasztó”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”