Film

Gázlángolj még, baby!

Olivia Wilde: Nincs baj, drágám

Kritika

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy alkotónak különös óvatossággal kell fogyasztania kollégái műveit, különösen, ha azok kortárs darabok, mert a benne talán csak észrevétlenül elkönyvelődött ötletek a nézők friss emlékeiben zavaró azonosságként csapódhatnak le. Mi mindenre lenne megoldás egy alapos memóriatörlés!

Alice és Jack tökéletes boldogságban élnek Victory makulátlan idilljében, sűrűn gondozott szerelmük pedig a virágkorát éli. A nő délelőttönként a többi feleséggel együtt pletykákkal és vásárolgatással üti el az időt, amíg a fiúk a bányában dolgoznak. De pontosan mit is csinálnak a férjek az elkerített titkos területen? Csak annyit tudhatunk, hogy a családoknak mindent meg kell tenniük, hogy szolgálják a rendet. Ha nincsenek kérdések, aggasztó válaszok sincsenek, sivatag ide vagy oda, a fogaskerékbe nem kerülhet porszem, Victory ugyanis – ahogy azt teljhatalmú vezetője fröcsögő nyállal üvölti – előre megy, nem hátra (nem szó szerinti, de pontos idézet a filmből). Itt mindenki boldog lesz, ha beledöglik is, Jacket pedig semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségét boldoggá tegye…

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk