Színház

Házhoz menni érte

Színház a város

Kritika

A kényszer szülte ugyan, de vitathatatlan, hogy a százszázalékosan járványbiztos projekt egészen különleges – és remélhetőleg a főváros kulturális életében maradandó nyomot hagyó – élmény, meditatív én-idő.

Az 1500 Ft-os jegy megvásárlása ellenében – az ár az őszi indulás óta egyre csak csökkent – a telefonunk segítségével a város egy-egy adott pontján egy körülbelül negyedórás hangjátékot hallgathatunk meg. Az időpontot mi magunk választhatjuk meg, de nem érdemes a szokványos színházi sávban nekiindulni. Az alkonyatig nyúló napsütéses órákat ajánlanám, és egymás után több hangjáték meghallgatását, minél különbözőbb helyszíneken. Egyszerre pihentető és inspiratív kaland, én például azon kaptam magam, hogy a két helyszín közötti mégoly hosszú villamosúton se nyomkodom a telefonom, csak nézem az előttem kibomló, színházként megélhető valóságot. Persze társaságban is végig lehet hallgatni a hangjátékokat, de alighanem jót tesz az élménynek a magány, az, hogy a mi titkunk marad, ami velünk, bennünk történik általuk. Másrészt éppen a közösségi élmény hiánya miatt lehetne vitatkozni arról, hogy a Színház a város színház-e egyáltalán.

Jelenleg 15 hangjátékból (helyszínből) válogathatunk, és a kínálat folyamatosan bővül, ami a darabok rövidsége ellenére a kortárs magyar dráma szempontjából is jelentős fejlemény. (Több kortárs magyar drámát a színházakba!) A szerzők között van Kovács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Tasnádi István, Vinnai András, Szabó Borbála, Péterfy-Novák Éva, Péterfy Gergely, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Schwechtje Mihály és Göttinger Pál. A jelenetek színházi anyagként persze változó színvonalúak – vannak köztük mesterien felépített darabok is –, de szövegként egytől egyig erős atmoszférájúak, ami a nagyon élő kulisszának és a jó hangminőségnek is köszönhető. Fülesen keresztül ugyanis egészen borzongató élmény azokat a bársonyos beszédhangokat (például Pallag Mártonét és Jankovics Péterét) és azokat a zörejzenéket hallgatni, amelyeket a technika lehetővé tesz, és amelyeket egy színházteremben így nem hallhatnánk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.