Színház

Házhoz menni érte

Színház a város

Kritika

A kényszer szülte ugyan, de vitathatatlan, hogy a százszázalékosan járványbiztos projekt egészen különleges – és remélhetőleg a főváros kulturális életében maradandó nyomot hagyó – élmény, meditatív én-idő.

Az 1500 Ft-os jegy megvásárlása ellenében – az ár az őszi indulás óta egyre csak csökkent – a telefonunk segítségével a város egy-egy adott pontján egy körülbelül negyedórás hangjátékot hallgathatunk meg. Az időpontot mi magunk választhatjuk meg, de nem érdemes a szokványos színházi sávban nekiindulni. Az alkonyatig nyúló napsütéses órákat ajánlanám, és egymás után több hangjáték meghallgatását, minél különbözőbb helyszíneken. Egyszerre pihentető és inspiratív kaland, én például azon kaptam magam, hogy a két helyszín közötti mégoly hosszú villamosúton se nyomkodom a telefonom, csak nézem az előttem kibomló, színházként megélhető valóságot. Persze társaságban is végig lehet hallgatni a hangjátékokat, de alighanem jót tesz az élménynek a magány, az, hogy a mi titkunk marad, ami velünk, bennünk történik általuk. Másrészt éppen a közösségi élmény hiánya miatt lehetne vitatkozni arról, hogy a Színház a város színház-e egyáltalán.

Jelenleg 15 hangjátékból (helyszínből) válogathatunk, és a kínálat folyamatosan bővül, ami a darabok rövidsége ellenére a kortárs magyar dráma szempontjából is jelentős fejlemény. (Több kortárs magyar drámát a színházakba!) A szerzők között van Kovács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Tasnádi István, Vinnai András, Szabó Borbála, Péterfy-Novák Éva, Péterfy Gergely, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Schwechtje Mihály és Göttinger Pál. A jelenetek színházi anyagként persze változó színvonalúak – vannak köztük mesterien felépített darabok is –, de szövegként egytől egyig erős atmoszférájúak, ami a nagyon élő kulisszának és a jó hangminőségnek is köszönhető. Fülesen keresztül ugyanis egészen borzongató élmény azokat a bársonyos beszédhangokat (például Pallag Mártonét és Jankovics Péterét) és azokat a zörejzenéket hallgatni, amelyeket a technika lehetővé tesz, és amelyeket egy színházteremben így nem hallhatnánk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.