Az 1500 Ft-os jegy megvásárlása ellenében – az ár az őszi indulás óta egyre csak csökkent – a telefonunk segítségével a város egy-egy adott pontján egy körülbelül negyedórás hangjátékot hallgathatunk meg. Az időpontot mi magunk választhatjuk meg, de nem érdemes a szokványos színházi sávban nekiindulni. Az alkonyatig nyúló napsütéses órákat ajánlanám, és egymás után több hangjáték meghallgatását, minél különbözőbb helyszíneken. Egyszerre pihentető és inspiratív kaland, én például azon kaptam magam, hogy a két helyszín közötti mégoly hosszú villamosúton se nyomkodom a telefonom, csak nézem az előttem kibomló, színházként megélhető valóságot. Persze társaságban is végig lehet hallgatni a hangjátékokat, de alighanem jót tesz az élménynek a magány, az, hogy a mi titkunk marad, ami velünk, bennünk történik általuk. Másrészt éppen a közösségi élmény hiánya miatt lehetne vitatkozni arról, hogy a Színház a város színház-e egyáltalán.
Jelenleg 15 hangjátékból (helyszínből) válogathatunk, és a kínálat folyamatosan bővül, ami a darabok rövidsége ellenére a kortárs magyar dráma szempontjából is jelentős fejlemény. (Több kortárs magyar drámát a színházakba!) A szerzők között van Kovács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Tasnádi István, Vinnai András, Szabó Borbála, Péterfy-Novák Éva, Péterfy Gergely, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Schwechtje Mihály és Göttinger Pál. A jelenetek színházi anyagként persze változó színvonalúak – vannak köztük mesterien felépített darabok is –, de szövegként egytől egyig erős atmoszférájúak, ami a nagyon élő kulisszának és a jó hangminőségnek is köszönhető. Fülesen keresztül ugyanis egészen borzongató élmény azokat a bársonyos beszédhangokat (például Pallag Mártonét és Jankovics Péterét) és azokat a zörejzenéket hallgatni, amelyeket a technika lehetővé tesz, és amelyeket egy színházteremben így nem hallhatnánk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
