Az első felvonásban egy négytagú emberfamília köt bizarr szerződést egy tébolyodott építésszel, aki szegénységüket kihasználva beteges játékra kényszeríti őket egy életnagyságú babaházban. Walsh a gyermeki képzeletet használva nagyítja fel a horrort: a ház szerkezete folyamatosan átalakul, a gyerekek mindig eltévednek a folyosókon, és a ház végül szó szerint bekebelezi a fényűzéstől vakká lett szülőket. A következő részben a démoni házat már modern városi közegben látjuk viszont: egy patkány vállalkozó igyekszik befejezni a felújítását. A ház mintha minden erőfeszítése ellenére az entrópia felé sodródna: az épületet sújtó bogárinvázió lassan kikezdi az ép elméjét (a film legbizarrabb eleme egy kafkai bogármusicalszám). A harmadik etapban egy áradástól sújtott posztapokaliptikus világban igyekszik boldogulni néhány antropomorf macska.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
