Színház

Helyben

Kleist: Heilbronni Katica

Kritika

Katica ultramaratonista, Vihar Friderik kitűnő sprinter, aki középtávon is viszonylag jól teljesít, a többiek pedig csak kocafutók: ennyi mindenképp kiderül ebből a futópadokra szerkesztett előadásból.

Ami nem is olyan kevés, tekintve, hogy egy igencsak hozzáférhetetlennek tűnő darabról, romantikában íródott, miszticizmusba hajló lovagi drámáról van szó. Kleist művében a tiszta lelkű polgárlány, heilbronni Katica beleszeret egy nemes lovagba, Vihar Friderikbe, hogy aztán szerelmének hódolva felrúgja az összes (korabeli) normát, és utána eredjen. Hite, hogy ezt kell tennie, és egyszer minden jóra fordul, korszerűtlenül és zavarba ejtően megingathatatlan.

A drámából készült előadás csak akkor működőképes, ha a főszerepet játszó színésznőből nem az alávetettség, hanem a bizonyosság árad csillogó természetességgel és magától értetődően, Vihar Friderik pedig kissé korlátolt, de egyszersmind elég nyitott személyiség ahhoz, hogy idővel letaglózza ez a hit. Pallagi Melitta heilbronni Katicája bájosan hiteles, Nagypál Gábor Friderikjének hetyke magabiztossága pedig fokozatosan fordul át a legyőzöttség elfogadásába és mámorába. Ebből a szempontból az előadásnak nyert ügye van, és alighanem korrekt (de nem átütő) darabnak számít a Stúdió K repertoárjában, illetve Hegymegi Máté munkáinak hosszú sorában. Az ugyanis nem derült ki, hogy a darabban mi és hogyan szólította meg a rendezőt, hacsak nem az, hogy miképp lehetne színpadra állítani a nagyjából érintetlenül hagyott, de legalábbis nem modernizált szöveget néhány futópad segítségével. (Az ötlet nem előzmény nélküli: a futógépeket játékosan, változatosan és dinamikusan beépítő produkció például az OK Go együttes Here It Goes Again című videóklipje is.) A gépeket egyébként végig következetesen használja az előadás, ami helyenként az értelmezést is kitágítja. Fontos megjegyezni, hogy a futópad nem kontextualizál, tehát szó sincs arról, hogy Kleist drámáját egy fitneszteremre adaptálták volna. A futáshoz kötődő motívumok egy önálló, jól átlátható, és egy idő után kiszámítható rendszerré, a szöveggel egyenrangú színházi eszközökké válnak, amelyek a helyben toporgás, a meg nem érkezés: az úton levés toposzai köré csoportosulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.