Színház

Hol rontottuk el?

Anya-e vagy?; S(irály) generáció

Kritika

A MáSzínház nemrég költözött ide, a Ráday utca 50.-be. A csapatot a szélesebb közönség elsősorban inkluzív előadásairól ismerheti, amelyekben értelmileg sérült és ép színészek játszanak egy színpadon, ám most a fesztiválon bemutatkoztak nem inkluzív előadásaikkal is, köztük egy monodrámával és egy színházi nevelési darabbal.

Az évad eddigi előadásai között kiemelkedő helyet foglal el Huzella Júlia Anya-e vagy? című monodrámája. Az előadás nagy erénye, hogy mentes attól a pátosztól, amely e rendkívül fontos témát a legtöbbször (nem csupán az előadások során) körüllengi. A történet főszereplője kíméletlen őszinteséggel vall arról a feszültségről, amely a társadalmi elvárások és a valóság között húzódik, és persze arról, hogyan teszi magáévá a rá nehezülő elvárásokat egy fiatal anya. Így az előadás legfőbb témája nem is elsősorban az anyaság, hanem a szar­anyaság: a feloldódás az anyaszerepben, az ezzel járó identitásvesztés, az identitásvesztés miatt érzett fájdalom, és az állandó bűntudat.

Az Anya-e vagy? főszereplőjének nem alakul ideálisan sem a terhessége, sem a szülése, sokat küzd a szoptatással is. De vajon használható-e az „ideális” kifejezés, ha ezekről a tapasztalatokról beszélünk? A szövegkönyv az alkotók személyes történeteiből indul ki: nem várt terhesség, tíz nappal túlhordott gyerek, egy horrorisztikus szülés a csecsemőre tekeredett köldökzsinórral, véres mellbimbó, alváshiány. Egyáltalán nem ritka, már-már mindennapos, a folyamattal együtt járó problémák ezek. És rettenetes traumák forrásai. Róbert Júlia jó ritmusú és lényegre törő szövegkönyve, Bakonyvári Krisztina érzékeny rendezése, és nem utolsósorban Huzella Júlia nagyszerű színészi teljesítménye gondoskodik róla, hogy egy pillanatig se unatkozzunk. Megrázó és borzasztóan vicces pillanatok váltakoznak az előadásban; ugyan itt sincs mindenre megoldás, de végül megcsillan egy kis fény is az alagút végén (vagy inkább az ablakon keresztül egy átvirrasztott és végigszorongott éjszaka után).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.