Film

Senkinek kellők

Alexander Payne: Téli szünet

Kritika

Téli szünetre készül az elitkeltető Barton középiskola, a növendékek hazamennek, csak néhány szerencsétlen marad, akiket vakációzó szüleik otthagynak az ünnepekre.

Viszont rájuk is vigyáznia kell valakinek, a kelletlen babysitter szerepét pedig az iskola leggyűlöltebb tanára kapja, a halszemű és -szagú Mr. Hunham, akinek minden élethelyzetre akad egy-egy latin idézete. Naná, hogy az iskola egyik legvásottabb diákjával zárja össze a sors, aki minden percét megnehezíti az alkoholba menekülő öregembernek. A kettejük közötti feszültséget csak az ott ragadt konyhás néni oldja néha, aki nemrég temette el a korábban itt tanuló fiát. Igen elcseszett betlehemi kép tárul tehát elénk a privilegizált kis Jézus, a láncdohányos Mary és a morózus József alakjával.

A történetet nyilvánvalóan ismerjük, a kérdés csak az, hogy sikerül-e úgy elmondani, hogy ennek ellenére is végig akarjuk ülni? Alexander Payne szájából hallva, ez szinte garantált, az Oscar-díjas rendező ugyanis egyaránt rutinos az enyhén flepnisek jóleső romantizálásában (pl. Schmidt története), illetve a társadalmi problémákkal átszőtt dramedyk elkészítésében is (Utódok), legújabb filmje pedig ezen elemek kvintesszenciája. Utóbbi célkitűzéséhez egészen ki kellett emelnie az eseményt a jelenből, a kora 70-es évek ugyanakkor nemcsak a vietnami háború fenyegetésének és a társadalmi különbségeknek ágyaz meg, hanem ironikus módon egyfajta (talán épp a Holt költők társaságából) jól ismert ridegséggel teszi otthonossá a film atmoszféráját, mely ridegség a szereplők attitűdjén és a fogvacogtató időjáráson túl a szürkés képi világból is visszaköszön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.