Film

Illúziók nélkül

Natalija Vorozsbit: Rossz utak

  • 2021. augusztus 11.

Kritika

Az Ukrajna keleti részén (a nyílt vagy burkolt, de következetesen letagadott orosz be­avatkozás folyományaként) állandósult polgárháborús állapotok legrombolóbb következménye nem az anyagi javakban, politikai szuverenitásban, társadalmi kohézióban esett (egyébként jóvátehetetlen) kár, hanem a mindenkit deformáló polgárháborús (gyanakvástól, gyűlölettől, bosszúvágytól terhelt) tudatállapot kialakulása. Amely belülről mérgez. A drámaíró Natalija Vorozsbit első, máris markáns szerzőiségről tanúskodó filmjét ez a tudatállapot hatja át.

Négy, egymáshoz közvetlenül nem, ám az egyes motívumok szintjén nagyon is szorosan kapcsolódó történetet látunk, amelyek egyszerre reálisak, sőt egészen naturálisak, mégis abszurdak; véresen komolyak, mégis van bennük valami sárfekete, pokoli humor. A keretként is felfogható első, ill. negyedik etűd Örkény és Mrożek nyomdokain halad: lehetetlenül idétlen helyzetekben egyre növekvő fenyegetést él át az egyik fél, míg a másik ezt élvezi, és nem tudhatjuk, hogy a piszlicsáré vita végén nem folyik-e majd vér. A „határon” (mármint Ukrajna és Ukrajna, vagyis az oroszokhoz húzó, szakadár fegyveresek által ellenőrzött Ukrajna határán) tévedésből a felesége útlevelével átkelni akaró iskolaigazgató kéjes szívatása, és az elütött tyúk miatt kártérítést merő jóindulatból felajánló (ha jól sejtem, orosz) autós nő kifosztása és megalázása a társadalomban fortyogó, kezelni nem tudott vagy akart indulatokat tükrözi. És még csak nem is a fronton vagyunk. Az első részben az éppen a géppisztoly csöve előtt álló igazgató felfedezni véli kiskorú tanítványát a katonai bódéban. Talán éppen azt, aki a második részben – orosz – katona szeretőjére várakozik önáltató ragaszkodással, ám hiába. A szokványos kamaszlázadásnak és az önfeladásig elszánt partnerkeresésnek a háború kontextusa a totális reménytelenség perspektíváját adja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.