Film

Iokaszté a tükörben

Todd Haynes: May December

Kritika

Egy harmincas anyuka és egy 13 éves fiú egymásba szeret, hátrahagynak minden ész­érvet, és családot alapítanak. Rövid börtönbüntetés és némi médiafelhajtás után határozott céljuk a normális élet. De mennyi tagadás szükséges egy ilyen boldogsághoz?

Minden csodásan megy a Yoo család életé­ben, az apa dolgozik, az anya aktív és szeretett tagja a helyi közösségnek, a házaspár együtt, odaadó szeretetben neveli gyermekeit, akik épp most érettségiznek. Persze az idill arra van, hogy megtörjék, ám ha ehhez elég csupán egy tükröt állítani, akkor talán sosem volt itt az a harmónia, amit gondoltunk. Az eddig sikeresen megúszott szembenézés szálkája egy csinos nagyvárosi színésznő személyében ékelődik a családtestbe, aki azért jön, hogy megfigyelje Gracie-t, mivel egy közelgő filmben ő fogja alakítani. A hasonlóságok hamar kezdenek megmutatkozni, nem csak az öltözködés és a szájtartás, de ízlés tekintetében is…

Remek alapállás, különösen így, valós történeti háttérrel fűszerezve, intra- és interperszonális konfliktusok termékeny táptalaja a téma, gyakorlatilag nehéz lenne olyan aspektust találni, amely ne egy izgalmas és értékes filmhez vezetne. Todd Haynesnek valóságos virtuozitásra volt szüksége, hogy ilyen hibátlanul hajoljon el a garantált sikert hozó ötletek elől, de sikerült neki.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)