Színház

Sose volt

Szeánsz (Necromancy)

Kritika

A modern technológia életeket ment, elveszi a munkánkat, pénzt vesz el tőlünk, pénzt spórol meg nekünk, összeköt vagy éppen elválaszt minket. De előfordulhat az is, hogy valaki valami egészen másra használja. Például szellemidézésre.

Egyáltalán nem evidens kérdés, hogy mit kezdünk az emlékezés rítusával, pláne akkor, ha olyan korszakot szeretnénk megidézni, amelyről csak másodkézből lehetnek információink. A hetvenes–nyolcvanas évek rajongójaként magam is többször szembesültem már az emlékezés árnyoldalával is. A neoavantgárdot például minden elemében bátor időszaknak tartom, az alkotók permanens ellenállása különleges formákat és kísérleteket eredményezett. Az utókor azonban, velem együtt hajlamos túlértékelni és idealizálni a korszak underground művészeit. Az Edith nevű bárban például nemrég Gémes János Dixiről emlékeztek meg. Izgalmas alakja kevésbé alkotásaiból, inkább filmekből, dokumentumfilmekből maradt velünk, ezekből úgy tűnik, a legenda két lábon járó műalkotásként élte a mindennapjait. A korszak rá emlékező hősei viszont az este egy pontján a régi, azóta is feszítő ellentéteik, ügyeik mentén szinte kisiklatták az alkalmat: a figura és az egész időszak törött tükrökben látszott csupán. Milyen volt hát Dixi valójában? Milyenek a többiek? Kívülállóként lehetetlen volt erre választ adni.

Kelemen Kristóf ebben az új projektjében az emlékezés gesztusai közül talán a legnehezebb opciót próbálgatja: valamiféle érzetet akar átadni, annak az illúzióját, hogy ha csak tizenhét percre is, de visszamenjünk az időben: ott és akkor „legyünk” ahol és amikor ők, a megidézettek voltak. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy miért gondolja mindezt alapvetően szükségesnek a korszak megértéséhez. Az Artpool Művészetkutató Központban tett VR-szemüveges utazás alatt Schuller Gabriellát, a korszak kutatóját követjük, aki a mappákkal teli polcok között mutatja meg, hogyan válnak hús-vér emberek és műalkotásaik dokumentumokká. Ezeknek a dokumentumoknak természetesen nagyon örülünk, az utókor e téren (milyen ironikus) sokat köszönhet például az ügynöki jelentéseknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.