Könyv

Egy okos fiú emlékei

Veres András: A felejtés ellen – Történetek és emlékezések

Kritika

„Okos Fiúk” – minden meddő álszerénységet félretéve így hívták magukat annak a nem hivatalos körnek a tagjai, amely a hetvenes években alakult az MTA Irodalomtudományi Intézetében. Sokfélképpen vághat az ember esze, például lehet valaki intelligens, gyors eszű, van valamiféle (erről Kosztolányi Ádám ír nagyon találóan) „fejszagú okosság” is – és van az igazi.

Azt hiszem, az értelmesség többi megnyilvánulásától ezt az a múzsaiság különbözteti meg, amely többé-kevésbé a társaság minden tagját jellemezhette: Bojtár Endrét, Bonyhai Gábort, Szegedy-Maszák Mihályt, Zemplényi Ferencet és az alapítók közül a mára Horváth Iván mellett utolsóként köztünk élő és alkotó Veres Andrást.

Ebben alighanem szerepet játszik a kreativitás és a művészetek iránti érzék is – feltűnő, hogy az említettek többsége komoly zene­értő –, mert különben az irodalomkutatás számos területe tisztes siker reményében művelhető különösebb irodalmi fogékonyság nélkül is. Ha tehát meg kellene ragadni azt a közös mozzanatot, amely Veres András válogatott tanulmányai második kötetének vegyes írásait összeköti, akkor a múzsai észhasználatnak ezt a magabiztosságát mondanám. (Az És megint elölről… címmel 2022-ben megjelent első kötet esetében ez megfoghatóbb: az ott összegyűjtött írásoknak már a kötet alcíme szerint is „Ady, Kosztolányi, József Attila” volt a tárgyuk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.