Könyv

Egy okos fiú emlékei

Veres András: A felejtés ellen – Történetek és emlékezések

Kritika

„Okos Fiúk” – minden meddő álszerénységet félretéve így hívták magukat annak a nem hivatalos körnek a tagjai, amely a hetvenes években alakult az MTA Irodalomtudományi Intézetében. Sokfélképpen vághat az ember esze, például lehet valaki intelligens, gyors eszű, van valamiféle (erről Kosztolányi Ádám ír nagyon találóan) „fejszagú okosság” is – és van az igazi.

Azt hiszem, az értelmesség többi megnyilvánulásától ezt az a múzsaiság különbözteti meg, amely többé-kevésbé a társaság minden tagját jellemezhette: Bojtár Endrét, Bonyhai Gábort, Szegedy-Maszák Mihályt, Zemplényi Ferencet és az alapítók közül a mára Horváth Iván mellett utolsóként köztünk élő és alkotó Veres Andrást.

Ebben alighanem szerepet játszik a kreativitás és a művészetek iránti érzék is – feltűnő, hogy az említettek többsége komoly zene­értő –, mert különben az irodalomkutatás számos területe tisztes siker reményében művelhető különösebb irodalmi fogékonyság nélkül is. Ha tehát meg kellene ragadni azt a közös mozzanatot, amely Veres András válogatott tanulmányai második kötetének vegyes írásait összeköti, akkor a múzsai észhasználatnak ezt a magabiztosságát mondanám. (Az És megint elölről… címmel 2022-ben megjelent első kötet esetében ez megfoghatóbb: az ott összegyűjtött írásoknak már a kötet alcíme szerint is „Ady, Kosztolányi, József Attila” volt a tárgyuk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.