Könyv

Egy okos fiú emlékei

Veres András: A felejtés ellen – Történetek és emlékezések

Kritika

„Okos Fiúk” – minden meddő álszerénységet félretéve így hívták magukat annak a nem hivatalos körnek a tagjai, amely a hetvenes években alakult az MTA Irodalomtudományi Intézetében. Sokfélképpen vághat az ember esze, például lehet valaki intelligens, gyors eszű, van valamiféle (erről Kosztolányi Ádám ír nagyon találóan) „fejszagú okosság” is – és van az igazi.

Azt hiszem, az értelmesség többi megnyilvánulásától ezt az a múzsaiság különbözteti meg, amely többé-kevésbé a társaság minden tagját jellemezhette: Bojtár Endrét, Bonyhai Gábort, Szegedy-Maszák Mihályt, Zemplényi Ferencet és az alapítók közül a mára Horváth Iván mellett utolsóként köztünk élő és alkotó Veres Andrást.

Ebben alighanem szerepet játszik a kreativitás és a művészetek iránti érzék is – feltűnő, hogy az említettek többsége komoly zene­értő –, mert különben az irodalomkutatás számos területe tisztes siker reményében művelhető különösebb irodalmi fogékonyság nélkül is. Ha tehát meg kellene ragadni azt a közös mozzanatot, amely Veres András válogatott tanulmányai második kötetének vegyes írásait összeköti, akkor a múzsai észhasználatnak ezt a magabiztosságát mondanám. (Az És megint elölről… címmel 2022-ben megjelent első kötet esetében ez megfoghatóbb: az ott összegyűjtött írásoknak már a kötet alcíme szerint is „Ady, Kosztolányi, József Attila” volt a tárgyuk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”