Kiállítás

Írás a falon

Vas István. Az idő metszeteiben

Kritika

Vas István 1944. január elsején kezdte el vezetni órákra lebontott munkanaplóját. A háború szorításában, állandó életveszélyben, mint­egy az élet és a művészet melletti tanúságtételként jegyezte fel, hogy aznap milyen penzumot végzett el. Egészen a halála napjáig, 1991. december 16-ig dolgozott így.

A füzeteket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Még aznapra is fel vannak írva az elvégzendő feladatok, de nyugtázásuk helyett már csak ennyi áll: „Pista meghal.” Ezzel harmadik felesége, Szántó Piroska lezárta az életművet. A kiállításon ezekből az oldalakból kifényképezett és felnagyított lapok a fejünk felett vezetnek és kötik össze a termeket, hidat képezve a sokszínű, gazdag életmű különböző állomásai között, megidézve a költő, esszéista és műfordító alakját és alkotásait. Összefügg a kettő: Vas István szépíróként nagyon sokszor épített a személyesre, az intimre.

„Velem / Maradtak az idő metszeteiben, / Akikkel többféle időben beszélek. / Egyedül. A telítődő éjnek” – olvashatjuk a kiállítás címét is adó versében. És ezen a kiállításon mi is mintha az egyik metszéspontban állnánk, ahonnan immár teljességében átlátható egy nehéz, küzdelmes, értékes örökséget hátrahagyó művész munkássága.

Az eredeti tervek szerint az 1911-ben született szerző 110. születésnapját ünnepelték volna ezzel az átfogó anyaggal, ám a lezárások közbeszóltak. A Covid miatt sajnos a szerzőről készült, a kisteremben megtekinthető dokumentumfilm sem tudott a tervezett formában elkészülni. Fontos barátai és munkatársai közül például Görgey Gábor és Kabdebó Lóránt, noha mindkettőjükkel több egyeztetett időpontja is volt a szervezőknek, a járvány idején vesztette életét. De a két részből álló anyag, amelynek első felében a kortársai emlékeznek Vasra, a második felében a szerző és Szentendre van a fókuszban, így is izgalmas, informatív, és teli van nagyon jó történetekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.