Kiállítás

Írás a falon

Vas István. Az idő metszeteiben

Kritika

Vas István 1944. január elsején kezdte el vezetni órákra lebontott munkanaplóját. A háború szorításában, állandó életveszélyben, mint­egy az élet és a művészet melletti tanúságtételként jegyezte fel, hogy aznap milyen penzumot végzett el. Egészen a halála napjáig, 1991. december 16-ig dolgozott így.

A füzeteket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Még aznapra is fel vannak írva az elvégzendő feladatok, de nyugtázásuk helyett már csak ennyi áll: „Pista meghal.” Ezzel harmadik felesége, Szántó Piroska lezárta az életművet. A kiállításon ezekből az oldalakból kifényképezett és felnagyított lapok a fejünk felett vezetnek és kötik össze a termeket, hidat képezve a sokszínű, gazdag életmű különböző állomásai között, megidézve a költő, esszéista és műfordító alakját és alkotásait. Összefügg a kettő: Vas István szépíróként nagyon sokszor épített a személyesre, az intimre.

„Velem / Maradtak az idő metszeteiben, / Akikkel többféle időben beszélek. / Egyedül. A telítődő éjnek” – olvashatjuk a kiállítás címét is adó versében. És ezen a kiállításon mi is mintha az egyik metszéspontban állnánk, ahonnan immár teljességében átlátható egy nehéz, küzdelmes, értékes örökséget hátrahagyó művész munkássága.

Az eredeti tervek szerint az 1911-ben született szerző 110. születésnapját ünnepelték volna ezzel az átfogó anyaggal, ám a lezárások közbeszóltak. A Covid miatt sajnos a szerzőről készült, a kisteremben megtekinthető dokumentumfilm sem tudott a tervezett formában elkészülni. Fontos barátai és munkatársai közül például Görgey Gábor és Kabdebó Lóránt, noha mindkettőjükkel több egyeztetett időpontja is volt a szervezőknek, a járvány idején vesztette életét. De a két részből álló anyag, amelynek első felében a kortársai emlékeznek Vasra, a második felében a szerző és Szentendre van a fókuszban, így is izgalmas, informatív, és teli van nagyon jó történetekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.