Kiállítás

Írás a falon

Vas István. Az idő metszeteiben

Kritika

Vas István 1944. január elsején kezdte el vezetni órákra lebontott munkanaplóját. A háború szorításában, állandó életveszélyben, mint­egy az élet és a művészet melletti tanúságtételként jegyezte fel, hogy aznap milyen penzumot végzett el. Egészen a halála napjáig, 1991. december 16-ig dolgozott így.

A füzeteket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Még aznapra is fel vannak írva az elvégzendő feladatok, de nyugtázásuk helyett már csak ennyi áll: „Pista meghal.” Ezzel harmadik felesége, Szántó Piroska lezárta az életművet. A kiállításon ezekből az oldalakból kifényképezett és felnagyított lapok a fejünk felett vezetnek és kötik össze a termeket, hidat képezve a sokszínű, gazdag életmű különböző állomásai között, megidézve a költő, esszéista és műfordító alakját és alkotásait. Összefügg a kettő: Vas István szépíróként nagyon sokszor épített a személyesre, az intimre.

„Velem / Maradtak az idő metszeteiben, / Akikkel többféle időben beszélek. / Egyedül. A telítődő éjnek” – olvashatjuk a kiállítás címét is adó versében. És ezen a kiállításon mi is mintha az egyik metszéspontban állnánk, ahonnan immár teljességében átlátható egy nehéz, küzdelmes, értékes örökséget hátrahagyó művész munkássága.

Az eredeti tervek szerint az 1911-ben született szerző 110. születésnapját ünnepelték volna ezzel az átfogó anyaggal, ám a lezárások közbeszóltak. A Covid miatt sajnos a szerzőről készült, a kisteremben megtekinthető dokumentumfilm sem tudott a tervezett formában elkészülni. Fontos barátai és munkatársai közül például Görgey Gábor és Kabdebó Lóránt, noha mindkettőjükkel több egyeztetett időpontja is volt a szervezőknek, a járvány idején vesztette életét. De a két részből álló anyag, amelynek első felében a kortársai emlékeznek Vasra, a második felében a szerző és Szentendre van a fókuszban, így is izgalmas, informatív, és teli van nagyon jó történetekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.