Könyv

Ismeretlen vizeken

Cecilie Enger: Fehér térkép

Kritika

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

A cselekmény nagy része a délnyugat-norvégiai Haugesund kikötővárosban játszódik. Az egyes szám harmadik személyű narráció a kronologikus sorrendben rögzített eseményeket Bertha Torgersen szemével láttatja. A könyv három részre, azon belül összesen 42 fejezetre oszlik. A leghosszabb, a szöveg kétharmadát kitevő első rész kettejük megismerkedését és lassú egymásra találását mutatja be. A második részben már a hajótársaság közös vezetését látjuk, annak minden kockázatával és felelősségével. Az utolsó rész az öregkorukba enged egy rövid bepillantást.

Bertha Torgersen hamar félárva lesz, anyja a húga születésekor a csecsemővel együtt halt meg. A család meglehetősen szűkösen él, és Bertha, noha alig tud úszni, a tengerre vágyik. Nagyon fiatalon, egy üzletben dolgozva ismeri meg a nála pár évvel idősebb, különc megjelenésű, és az eladáshoz remekül értő Hannát, aki magabiztosságával és hozzáértésével azonnal mély benyomást tesz rá.

Ez az a korszak, amikor a nőemancipáció első jelei már látszanak: a nők egy része otthonon kívüli munkát vállal, önállóan dolgozik, és saját jövedelmet szerez. Így (noha, mint a kislány Berthának is feltűnik, kevesebbet keresnek, illetve csak a kevesebbet fizető munkákhoz juthatnak hozzá) nem a korai férjhez menés lesz a nők egyetlen útja. A kényszer enyhülése megijeszti a férfiasságukban bizonytalan férfiakat. Többször szembesülünk a szövegben a nemek „összekeveredése” miatt jajongó diskurzussal, amely nemcsak az úgynevezett egyszerű embereknek, hanem az újság­íróknak, prédikátoroknak, orvosoknak, politikusoknak is sajátjuk. E „zavar” egy ijesztő megnyilvánulása a nemek szerint szigorúan elkülönülő öltözködési szabályok áthágása, holott a renitensek ekkor még csak kabátot, inget és kalapot öltenek, nadrágos nőkről ekkor még szó sincs. (Legfeljebb a négy fal között.) Hanna azonban a haját is rövidre vágatja, sőt dohányzik is. Bertha és Hanna számára azonban – egy olyan férfi segítségével, aki képes a tehetségükre helyezni a hangsúlyt – megnyílik az önfeláldozó feleségszerep és a megkeseredett vénkisasszonylét helyett egy harmadik út.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.