Rádió

Jelena arca

Tudomány-népszerűsítő podcast az Akadémiáról

Kritika

Szinte magától értetődőnek tűnik az ötlet, hogy a digitális technika adta lehetőségekkel élve a tudomány művelői is végezzenek némi tudomány-népszerűsítő munkát az éterben, illetve a világhálón.

Persze korántsem biztos, hogy egy-egy tudományterület legavatottabb művelője egyben diszciplínája legjobb reklámozója is. Megfordítva pedig az a fanyalgás lehet ismerős, miszerint a tehetséges népszerűsítők nem a legjelentősebb tudósok közül kerülnek ki. Öveges professzor sem kora legnagyobb fizikusaként él a természettudományos emlékezetben, mint ahogy kortársaink között is akad olyan pszichológus vagy irodalomtörténész, akit a hivatalos(nak nevezhető) tudományos élet mélyen lenéz.

Ám olykor vezető szakemberek is beleállnak az elvileg laikusoknak szóló párbeszédbe, és a végén mindenki jól jár. Ennek a jegyében indította el a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja valamivel több, mint fél éve a maga podcast csatornáját Glossza címen. Mint írják: „A BTK kutatói a történelem, a régészet, a filozófia, az irodalom, a művészet, a zene és a néprajz világát tárják fel tudományos módszertannal. Célunk a tudományos eredmények közérthető elmesélése és elhelyezése a minket körülvevő világban, valamint a múlt folyamatai és a hétköznapi tapasztalataink közötti kapcsolódási pontok megtalálása.” Szép vállalás, és egyben kemény dió.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.