Rádió

Jelena arca

Tudomány-népszerűsítő podcast az Akadémiáról

Kritika

Szinte magától értetődőnek tűnik az ötlet, hogy a digitális technika adta lehetőségekkel élve a tudomány művelői is végezzenek némi tudomány-népszerűsítő munkát az éterben, illetve a világhálón.

Persze korántsem biztos, hogy egy-egy tudományterület legavatottabb művelője egyben diszciplínája legjobb reklámozója is. Megfordítva pedig az a fanyalgás lehet ismerős, miszerint a tehetséges népszerűsítők nem a legjelentősebb tudósok közül kerülnek ki. Öveges professzor sem kora legnagyobb fizikusaként él a természettudományos emlékezetben, mint ahogy kortársaink között is akad olyan pszichológus vagy irodalomtörténész, akit a hivatalos(nak nevezhető) tudományos élet mélyen lenéz.

Ám olykor vezető szakemberek is beleállnak az elvileg laikusoknak szóló párbeszédbe, és a végén mindenki jól jár. Ennek a jegyében indította el a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja valamivel több, mint fél éve a maga podcast csatornáját Glossza címen. Mint írják: „A BTK kutatói a történelem, a régészet, a filozófia, az irodalom, a művészet, a zene és a néprajz világát tárják fel tudományos módszertannal. Célunk a tudományos eredmények közérthető elmesélése és elhelyezése a minket körülvevő világban, valamint a múlt folyamatai és a hétköznapi tapasztalataink közötti kapcsolódási pontok megtalálása.” Szép vállalás, és egyben kemény dió.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.