Egy bűnbánó titkosszolga, bizonyos Végvári József 1990 első napjaiban tárta a nyilvánosság elé, hogy létezik egy a belső elhárítással, azaz a rezsim vélt vagy valós belső ellenségeinek megfigyelésével, a társadalmi és magánemberi kapcsolatainak manipulálásával foglalkozó szervezet, a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége, amely épp’ szakmányban semmisíti meg a dokumentumokat. Ez a történelmi pillanat természetesen előkerül a könyvben, de a vizsgált szervezet (részleges) dekonspirálódásához vezető epizód inkább a történet vége, ahonnan egy másik sztori indul: a múlt feltárásáé.
Tabajdi Gábor, a néhai III/III. Csoportfőnökség működésének elkötelezett, régi kutatója, ezúttal a politikai rendőrséget működtető tiszti állomány csoportos életrajzát írta meg, élvezetesen és izgalmasan. Könyve előszavában maga is megjegyzi, hogy a III/III. Csoportfőnökségről számos munka látott már napvilágot, ám a személyi állomány összetételét, a tartótisztek kilétét sokáig homály fedte. Így azután „az állambiztonság működése ügy- és ügynökközpontú történetek alapján vált ismertté”. Viszont e történetek szempontjából is kulcsfontosságú megismernünk, hogy kik voltak a belügyi elhárítás, a kádári titkosszolgálat vezetői, (tartó)tisztjei, hogyan kerültek a pozíciójukba, milyen társadalmi közegből indultak, milyen volt a családi hátterük, politikai, társadalmi előéletük, s végül milyen karriert futottak be a magyarországi szocializmus Rákosi majd Kádár nevével fémjelzett korszakaiban. Ezt a munkát – hivatkozik erre Tabajdi is – nem lehetett volna elvégezni a III/III. Csoportfőnökség személyi állományának azonosítása és a róluk szóló személyügyi akták, működési iratok és a rájuk vonatkozó pártdokumentumok kutathatóvá tétele nélkül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
