Rádió

Kiskatonák

Talált Sorok Podcast

Kritika

Vannak olyan kevésbé eseménydús történetek, amelyeken keresztül mégis egy egész világra láthatunk rá.

Hétköznapi díszletek, gyomorszorítóan félmúltbeli valóságelemek, a tegnap Magyarországa, amely persze a máról is sok mindent elmond – egy önmagában megálló regény ez, holott csupán néhány suhanc rissz-rossz fogalmazású leveléről beszélünk. Ez a rissz-rossz valóság, amely elénk tárul, olyan mélységet mutat, hogy azonnal beleszédülünk. Simonyi Balázs ultrafutó, színész, fotós és nem soroljuk még mi minden podcastkészítői tevékenységét egy éve már méltattuk ezeken a lapokon (lásd: A régi recept, Magyar Narancs, 2022. augusztus 4.). Akkor egy Kosztolányi-szövegalapot használva épített fel valami egészen egyedit. Most, az újabb szériájában zabolátlanabb anyaghoz nyúlt.

A Talált Sorok podcast alapja „Szerelmes levelek, hivatalos levelek, laktanyaposta, tábori képeslap, elutasító irat vagy épp »örömmel értesítem«… feljegyzések, üze­netek és sajtpapírok. (…) Részletek és töredékek. Bárkitől és bárhonnan. Lomtalanítás, szekrény mélye, lámpaoszlop, bolhapiac, hagyaték. Mint egy szöveges Fortepan”. Ez nagyon jól hangzik, de nagy kérdés, lehet-e találni egy sorozatnyi olyan magánlevelet, amelyek túlmutatnak önmagukon.

Simonyi erre egyértelmű igennel válaszol. Hogy honnan szedi ezeket, rejtély. A podcast oldalán ugyan ott áll, hogy a dokumentumokat a műsor készítői szerzik be, de várnak anyagokat a hallgatóktól is. Konkrét forrásokról azonban nem esik szó.

A legutóbbi részben éppen véget ért az álnevükön Pribék fiúknak nevezett testvérek háromrészes – sorozaton belüli – sorozata. Kár, mert amúgy még hallgattuk volna a keresetlen sztorikat. Nem mintha nagyon kellemes lett volna az egész, sőt: inkább, mert annyira magával ragadóan kellemetlen. Ahogy a podcast úgynevezett állandó szakértő vendége, Saly Noémi művelődéstörténész az első részben ki is fakad, hogy csalni, lopni, hazudni tanultak ezek a fiúk. Mármint a néphadsereg szárnyai alatt, hiszen erről lenne szó: a három Pribék gyerekből kettőt ugyanabban az évben soroztak be, és hát ami a honvédségnél ment a 80-as években, abban az egész lezüllött Kádár-rendszer benne volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.