Koncert

Karlengetés helyett

Pantera

Kritika

Kevés név erodálódott jobban, nem csak a metál, de általában a popzene történetében a Panteráénál.

F

otó: A tagság egyéb projektjeinek alacsony minősége nem is lenne akkora baj, mint az, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években már csak egy nagyon jól meghatározható kör használja azt a konföderációs zászlót, amelyet a 2004-ben a színpadon agyonlőtt Dimebag Darrell még a gitárjára is büszkén nyomatott rá. A Panterával együtt ráadásul a hagyományos metálzene is egyre jelentéktelenebb lett, a zenekar pedig értelemszerűen nem tudta építeni a saját örökségét úgy, hogy Dimebag évek óta halott, testvére, Vinnie Paul dobos 2018-ban szívproblémák miatt halt meg, a harmadik fontos tagnak számító Phil Anselmo énekes pedig főleg azzal tudta felhívni magára a figyelmet, hogy 2016-ban egy Los Angeles-i koncerten, karlengetés közben azt kiabálta, hogy „white power”. Ennél jóval kevesebb is elég ahhoz, hogy a világ boldogabbik felén töröljék az embert a potenciálisan meghívható fellépők listájáról.

A Panterában az volt a trükk, hogy nem lehetett sehonnan törölni, hiszen 2003 óta nem létezik, és amikor Vinnie Paul meghalt, már fel sem merült senkiben az újraalakulás lehetősége. A Pantera ugyanis ő és Dimebag Darrell zenekara volt még akkor is, ha a korai, kissé hajmetálos hangzást Anselmo érkezésével vették sokkal maszkulinabbra, megteremtve ezzel a hagyományos metálzene stadionok megtöltésére is alkalmas, talán utolsó zenekarát.

Szóval a Panterát némi megrökönyödésre alapította újra Phil Anselmo úgy, hogy a tagság fele már nem él. Így viszont ellenkezni sem tudtak az ellen, hogy Anselmo leporolja a régi logót, bevegye a főleg Ozzy mellől ismert Zakk Wylde-ot gitárosnak és az anthraxos Charlie Benantét dobosnak. A basszusgitáros Rex Brown ugyan alapító tag, de a basszusgitárosok többségéhez hasonlóan vele kiemelten még a csúcsévek alatt is csak kevesen foglalkoztak.

A 2022 végén indult turné budapesti állomása előtt már alig lehetett találni radikális ellenpanterást, az elsőként bejelentett május 30-i dátumra pedig olyan szépen elfogytak hónapokkal korábban a jegyek, hogy gyorsan lekötötték a szervezők másnapra is Anselmóékat. Itt érdemes megjegyezni, hogy eredetileg sem szünnapot akartak tartani, de Bécsben még januárban úgy döntöttek, hogy a náci incidens nyomán ott ne koncertezzenek. (Hasonló okok miatt buktak egyébként két német fesztiválfellépést is nyárra.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.