Koncert

Karlengetés helyett

Pantera

Kritika

Kevés név erodálódott jobban, nem csak a metál, de általában a popzene történetében a Panteráénál.

F

otó: A tagság egyéb projektjeinek alacsony minősége nem is lenne akkora baj, mint az, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években már csak egy nagyon jól meghatározható kör használja azt a konföderációs zászlót, amelyet a 2004-ben a színpadon agyonlőtt Dimebag Darrell még a gitárjára is büszkén nyomatott rá. A Panterával együtt ráadásul a hagyományos metálzene is egyre jelentéktelenebb lett, a zenekar pedig értelemszerűen nem tudta építeni a saját örökségét úgy, hogy Dimebag évek óta halott, testvére, Vinnie Paul dobos 2018-ban szívproblémák miatt halt meg, a harmadik fontos tagnak számító Phil Anselmo énekes pedig főleg azzal tudta felhívni magára a figyelmet, hogy 2016-ban egy Los Angeles-i koncerten, karlengetés közben azt kiabálta, hogy „white power”. Ennél jóval kevesebb is elég ahhoz, hogy a világ boldogabbik felén töröljék az embert a potenciálisan meghívható fellépők listájáról.

A Panterában az volt a trükk, hogy nem lehetett sehonnan törölni, hiszen 2003 óta nem létezik, és amikor Vinnie Paul meghalt, már fel sem merült senkiben az újraalakulás lehetősége. A Pantera ugyanis ő és Dimebag Darrell zenekara volt még akkor is, ha a korai, kissé hajmetálos hangzást Anselmo érkezésével vették sokkal maszkulinabbra, megteremtve ezzel a hagyományos metálzene stadionok megtöltésére is alkalmas, talán utolsó zenekarát.

Szóval a Panterát némi megrökönyödésre alapította újra Phil Anselmo úgy, hogy a tagság fele már nem él. Így viszont ellenkezni sem tudtak az ellen, hogy Anselmo leporolja a régi logót, bevegye a főleg Ozzy mellől ismert Zakk Wylde-ot gitárosnak és az anthraxos Charlie Benantét dobosnak. A basszusgitáros Rex Brown ugyan alapító tag, de a basszusgitárosok többségéhez hasonlóan vele kiemelten még a csúcsévek alatt is csak kevesen foglalkoztak.

A 2022 végén indult turné budapesti állomása előtt már alig lehetett találni radikális ellenpanterást, az elsőként bejelentett május 30-i dátumra pedig olyan szépen elfogytak hónapokkal korábban a jegyek, hogy gyorsan lekötötték a szervezők másnapra is Anselmóékat. Itt érdemes megjegyezni, hogy eredetileg sem szünnapot akartak tartani, de Bécsben még januárban úgy döntöttek, hogy a náci incidens nyomán ott ne koncertezzenek. (Hasonló okok miatt buktak egyébként két német fesztiválfellépést is nyárra.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.