A Beverly Hills-i zsaru bemutatója idején, 1984-ben Eddie Murphy pont olyan volt, mint Axel Foley: fiatal, tökös és nagypofájú, aki úgy érezte, bármire képes.
A jazzénekes legenda, Dee Dee Bridgewater zongorás triókísérettel tért vissza a Müpába, ahol 2007-ben a mali projektjével (Red Earth) szédületes sikere volt, a ráadásoknál a közönség már a sorok között táncolt.
A szerzőről egészen a huszonnyolc évvel ezelőtti irodalmi feltűnése óta tudható, hogy egy két lábon járó Beatles-enciklopédia.
Réczei Tamás író-rendező-dramaturg egy régi újsághír láttán kezdte el kutatni a valahai éjszakai életet.
A kiállítást eredetileg a Victoria and Albert Museumban rendezték meg, majd elsőként Budapestre érkezett, ahol magyar dívákkal egészült ki a „repertoár”.
Olaszország ezt a filmet nevezte az Oscar-megmérettetésre, miután a tavalyi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezésnek járó Ezüst Oroszlán díjjal jutalmazták.
A Reggeli a Tiffanynál (máshol: Álom luxuskivitelben) és a Hidegvérrel ünnepelt szerzője élete utolsó évtizedeiben mesterművén dolgozott. A soha el nem készült, Answered Prayers című mű nyomán Capote és az ihletet adó nők a New York-i elit kulisszái mögé viszik a sorozat nézőit.
Napernyők, fürdőzők, rekkenő nyári hőség, és közben Superman repül át a medence fölött. A háttérben a moszkvai Vörös téren álló Boldog Vazul-székesegyház. Azt gondoljuk, Photoshop, de tévedünk.
Az idei tavasz egyik irodalmi érdekessége a korábban drámaíróként ismert iker szerzőpáros, Kovács Dominik és Kovács Viktor (Mintapinty, Bérnász, Milf) első regényének megjelenése volt.
Van egy színházi fesztiválunk, amely mintha nem is a 2020-as évek Magyarországán létezne. Nem övezik botrányok, békében megférnek egymás mellett a bábszínházi hagyományhoz ragaszkodók és a formabontók, a kőszínházak és a függetlenek.
Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Vagy mindkettő sír. Esetleg mindkettő nevet, sőt, hahotázik, nyerít, röhög. Pedig semmi ok nincs rá.
